1985-1986: Ferencvárosi László Kórház S.C.

Kapcsolódó cikkek

1996-1997: Novák-Femina

2018-05-14

1995-1996: 1. FC Meldetechnik-Femina ’93

2018-05-08

1994-1995: Tüvati-László Kórház SC

2018-05-03

A harmadik hivatalos bajnokság végén megünnepelhettük az első címvédést – ismét a Ferencvárosi László Kórház végzett az élen, méghozzá a korábbi négypontosnál is nagyobb fölénnyel. Így, három évtized távlatából sem lehet kétséges, Lovász Gyöngyiéké volt a nyolcvanas évek közepének legjobb csapata. 

Két befejezett bajnokság elég volt ahhoz, hogy feléledjen a „vidék” – az Egri Lendület úttörő szerepét le nem becsülve természetesen, azt is mondhatnánk, hogy az 1985-1986-os szezon volt az első „igazi” országos bajnokságunk. A rajthoz állt tíz csapat között csak a László Kórház, Renova, Femina hármas, valamint a Volán és két újonc, a Tipográfia Vénusz és a Fővárosi Sütőipar volt budapesti. Eger mellett Gyula, Szeged és Székesfehérvár is csatlakozott az OB mezőnyéhez. (A Ferencvárosi László Kórház II-vel együtt, tulajdonképpen tizenegy csapat viaskodott, abban is ez a szezon jelentett premiert, hogy másodosztály még nem lévén, csak ifjúsági bajnokság, valamely csapat tartalék gárdája is az elitben játszott, még ha versenyen kívül is. A Virág Iván által, egyébként a Renovát is 3-1-re legyőző „fakó” eredménysora: 7 győzelem, 5 döntetlen, 8 vereség, 40-34-es gólkülönbség. A 19 pont a bajnokságban az 5. helyet jelentette volna.)

Gyulán 1984-ben alakult meg a nagypályás női futballcsapat. Korábban főként a vállalati tornákon, „céges” csapatokban fociztak lányok a városban, és már az is nagy előrelépést jelentett, hogy 1982-ben, öt csapattal, beindult a városi kispályás bajnokság. A létszám hamar nőni kezdett, nemsokára már 13 csapat viaskodott – az itt kitűnő, kitűnő játékosokból alakult meg a Gyulai SE. Ahogy a legtöbb formálódó csapat esetében, a gyulaiak életében is meghatározóvá váltak a külföldi utazások: a csapat, amelyben már akkor ott volt – persze lánynevén, Illich Irénként – Molnárné Irénke, aki az alapítás óta fáklyavivője, meghatározó, kiemelkedő alakja Gyula város női futball életének, a bajnoki rajt előtt Krakkóban járt nemzetközi tornán, és a következő években játszott Olaszországban, Csehszlovákiában és az NSZK-ban is. (Alkalmasint csak az érti, tudja milyen szervező, közösségformáló erőt jelentettek a vasfüggönnyel elzárt Magyarországon ezek a túrák, aki már akkor is élt és izgult, jóváhagyják, vagy elutasítják útlevél kérelmét.) A Gyulai SE a premiert jelentő 1985-1986-os bajnokságot a 7. helyen fejezte be, de az egyre jobban erősödő csapatnak – amelyben a nyolcvanak-kilencvenes évek fordulójáig olyan játékosok is játszottak, mint Szabó Tünde, Kondacs Edit, Lusztig Antónia, Ugrai Csilla, Buj Emese és természetesen a már emlegetett Molnárné Illich Irén – nem is ez a legjobb eredménye, hanem az 1990-ben elért 5. hely.

Érdekes megnézni, a Szegedi Paprika „receptje” mennyire hasonló a gyulaiakéhoz: a szabadidős, kispályás bajnokságban játszók (a JATE-nak, a Volánnak, a Tanárképzőnek és a Konzervgyárnak volt csapata) számára, 1985 májusában fordult „komolyra a dolog”: Ungarische Volan néven NSZK-beli meghívásnak tett eleget az egyesített szegedi csapat és itt is volt az első hivatalos mérkőzése is az akkori együttesnek. 1985 júliusában azután a Paprikafeldolgozó Vállalat klubhelyiségében megalakult a vállalat sportegyesülete, a Szegedi Paprika SC. Dáni Zoltán, az egyesület elnöke Molnár Ferencet bízta meg a csapat vezetésével, aki fél évig irányította a csapatot, februártól Nemes István dirigálta a lányokat. Közülük hármat érdemes talán külön is említeni: Fodor Katalint és Kiss Zitát, akik hamarosan válogatottsággal is büszkélkedhettek, valamint dr. Kékes-Szabó Juditot, aki játékosként, anyaként, vezetőként és orvosként is, évtizedeken át a szegedi futballélet motorja volt.

Székesfehérvár sportos városnak számít, ennek ellenére a magyar női futballban – mindmáig – egyetlen klubja sem tudott vezető szerepet játszani. A Székesfehérvári Postásnak viszont elévülhetetlen érdeme, hogy négy szezonban (1985-1989) résztvevője volt a hazai elit versengésének, sőt… Ha úgy vesszük, itt indult a „hivatalos” pályafutása egy szombathelyi középiskolás (kis)lánynak, aki 1988-tól, két éven át, vállalva a majd’ mindennapos vonatozást, a Postás OB I-es csapatát erősítette, majd később játékosként és edzőként is nyert bajnoki címet, 55-ször szerepelt a válogatottban. Bizonyos Markó Edina…

De, a „vidéki körutazás” után, kanyarodjunk vissza a bajnoksághoz! A két komplett felnőtt gárda mellett ifjúsági és – kisebb fiúk budapesti bajnokságában – serdülő csapatot is versenyeztető Ferencvárosi László Kórház magabiztos előnnyel, egy kivétellel valamennyi meccsét megnyerve (kakukktojásként, a Femina Észak-pesti ÁFÉSZ elleni döntetlennel) lett bajnok. Egy Lovász Gyöngyivel, a bajnoki cím elnyerése után készített interjúból tudjuk, a kórház vezetése jutalmazta is a bajnokcsapat játékosait. Persze differenciáltan, a teljesítmény szerint – a legjobbak 1000 forintot kaptak…

A Ferencvárosi László Kórház bajnokcsapatának tagjai: Németh Mónika, Póka Ágnes, Tóth Zsuzsanna (kapusok) – Agócs Annamária, Bukovszkiné Boros Piroska, Jenei Anikó, Kerekes Anikó, Kopcsák Erzsébet, Kovács Júlia, Kovácsné Nagy Zsuzsanna, Krecz Ildikó, Lovász Gyöngyi, Molnár Andrea, Németh Borbála, Polyák Ibolya, Pribéli Judit, Tóth Ágota, Tóth Ilona, Tóth Judit és Uri-Kovács Zsuzsanna.

A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), az Arcanum digitális médiatárat, valamint a Gyulai Amazonok klubtörténeti összeállítását.