Női futball
Kapcsolódó cikkek
A magyar női válogatott ciprusi mérkőzése a női futball egyik „nagyhatalma”, a Koreai NDK ellen, alkalmat kíván nekünk is, hogy megismerkedjünk a nemzetközi labdarúgás egyik különleges szereplőjével.
Tudja valaki, ki a futball történetének egyetlen háromszoros világbajnok játékosa? Igen, Pelé.
És, azt tudja valaki, ki volt az első, aki játékosként, majd edzőként is világbajnoki címet nyert? Igen, a brazil Mario Zagallo.
És, azt tudja valaki, ki büszkélkedhet – a férfiakat és a nőket is figyelembe véve – a világon egyedüliként azzal, hogy játékosként és játékvezetőként is szerepelt világbajnokságon? Igen, ő az. Az észak-koreai Rí Hjangok. (A neve a nemzetközi sajtóban a koreai betűk angol átírása szerint ismert: Rí Hyang-ok)
A kifejezetten technikásnak számító Rí Hjangok – aki december 18-án ünnepelte 40. születésnapját – a Rimjongszu nevű klubban futballozott. A csapat Kim Dzsongil belügyminiszteréről, Rim Jongszu altábornagyról kapta a nevét – nyilván csak nekünk furcsa, hogy a belügyi klub névadója ma, 80 esztendősen is él, szó nincs arról, hogy az utókortól kapta volna az elismerést.
A gyakorlatilag kaszárnyában felnőtt Rí Hjangok a futballban találta meg az örömét – és tinédzser évei végére tényleg nagyon jó játékos lett. Bár átlagos termetűnek (170 centi és 58 kiló) mondható, de robbanékony volt, jól látott a pályán – hamar kiemelkedett társai közül. Az észak-koreai játékosok közül ő az egyetlen, aki két világbajnokságon, az 1999-es és a 2003-as tornán is valamennyi mérkőzésen, az első perctől az utolsóig a pályán volt a KNDK válogatottjában.
Részese az észak-koreai válogatott legnagyobb sikereinek, a 2001-es és a 2003-as ázsiai kontinens-bajnoki címnek (a KNDK 2008-ban is Ázsia bajnoka lett, de akkor már Rí nélkül) – ezekben az években a kontinensek között Ázsia kifejezetten erősnek számított, Kína, Észak-Korea és a rohamosan fejlődő Japán révén.
2004-ben viszont Észak-Korea válogatottja elbukta az athéni olimpia kvalifikációját – hiába nyerte meg a legutolsó selejtezőt 5-1-re a „nemszeretem rokon”, Dél-Korea ellen. Rí Hjangok két gólt lőtt a meccsen, de ez sem mentette meg – már, ha jól gondoljuk, hogy sok társávhoz hasonlóan, a visszavonulása az imádott játéktól 27 évesen, nem volt teljesen önkéntes.
Akik azonban az előző mondatból munkatábort, vagy még súlyosabb retorziót vizionálnak, tévúton járnak. Rí a főváros, Phenjan legjobb egyetemén kezdte meg nemzetközi tanulmányait, angol szakon.
A pályán maradhatott, játékvezető lett: amikor nemrég a FIFA internetes oldalának nyilatkozott, lelkesen mesélte, mennyi a hasonlóság a két karrier között.
A kétezer tízes évek elején, két osztrák filmes Brigitte Weis és Karin Macher – mindketten esélyegyenlőségi, nőjogi szakértők – az észak-koreai filmvállalattal, a Korfilmmel együttműködve, filmet forgatott az észak-korai női válogatott négy korábbi tagjáról, hogyan illeszkedtek be a civil életbe. A „Hana, Dul, Sed” (Egy, Két, Há’) című filmben Rí legjobb barátnője, a védő Ra Miae, akivel évekig mindig egy szobában is laktak, elmesélte, Rí számított a legszebb lánynak a csapatban, bármerre mentek, forgolódtak utána a férfiak, de őt ez nem izgatta különösebben. Mindig azt mondta, nincs ideje az ilyesmire… Azután, egyszer csak, egyik napról a másikra férjhez ment.
De, vissza a sportkarrierhez, mert játékvezetőként ugyanolyan sikeresnek bizonyult, mint futballistaként. 2012-ben az ázsiai kontinentális szövetség – a japán Jamagisi Szacsiko mögött – a földrész második legjobb játékvezetőjévé választotta, és a FIFA foglalkoztatta a 2015-ös világbajnokságon, majd a riói olimpián is.
Kanadában négy meccset kapott, az emlékezetes Svédország – Nigériával (3-3) debütált, majd megkapta a Hollandia – Kanada és a Németország – Svédország találkozót, sőt a Németország – Anglia bronzmeccset is.
Már az első, a winnipegi meccsel „világcsúcstartó” lett…
