Női futball
Kapcsolódó cikkek
Négy évvel a kínai világbajnokság után Európában, Svédországban randevúztak a világ legjobb női válogatottai – jelentősen nagyobb média, és jóval kisebb szurkolói érdeklődés mellett.
„Mindössze” 14 000 szurkoló volt kíváncsi a nyitómeccsre, a többiek talán sejtették, hogy a favoritnak számító házigazda nem bír a brazilokkal.
De, döntetlent játszott csak az első mérkőzésén a címvédő Egyesült Államok (Michelle Akers, az előző vb hőse már a 7. percben megsérült és elköszönt a tornától) a tovább erősödött Kínával szemben, a semleges szemlélő pedig örömmel figyelte, hogy kiegyenlítődtek az erőviszonyok.
Svédország persze továbblépett azért a csoportjából és csak tizenegyes párbajban bukott el az elődöntőbe jutásért, Kína ellen, bejutott viszont a négy közé az 1995-ben Európa-bajnoki címet is nyerő Németország, valamint az első vb két döntőse, Norvégia, valamint az Egyesült Államok.
A négy évvel korábbi, kantoni finálé „visszavágójaként” rendezett elődöntőben ezúttal a norvégok nyertek, sőt a skandinávoknak sikerült győzni a híres Råsunda stadionban a Németország elleni döntőben is.
Amíg a női futball első világbajnokát a látványos támadójáték dicsérte, a trónra másodikként ülő Norvégiára a racionális futball, a hibák minimalizálása jellemző. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az újdonsült világbajnoknak ne lettek volna remek játékosai. A középpálya motorja, Hege Riise – tagja volt a 2000-ben, Sydneyben olimpiai aranyérmet nyert norvég csapatnak is – mellett Linda Medalen, és a csapatkapitány, a döntőben sárga lapjai miatt nem játszó Heidi Støre emelhető ki.
A FIFA valamennyi nagy tornáról részletes értékelést, jelentést készít. Ebből az érdeklődő szakemberek – edzők, újságírók, kutatók – gyakorlatilag mindent megtudhatnak. A Pdf formátumú, angol nyelvű jelentés első része ITT, második része pedig ITT nyitható meg.
