Női futball
Kapcsolódó cikkek
Holtidény van a női futballunkban, bár egyre jobban közeledünk a tavaszi rajthoz – még két hét, és folytatódik a Jet-Sol Liga. De, ha már pauza, érdemes a „csöndet” is kihasználni: egy olyan szakemberre felhívni a figyelmet, akit az indokoltnál kevesebben ismernek, vagy éppen ismernek el Magyarországon.
A svéd Anna Signeul soha nem dolgozott még európai topcsapattal, ennek ellenére elképesztő tudással és karizmával rendelkező szakember – talán a legnagyobb tudású azok közül, akikkel volt alkalmam hosszabb időre is kapcsolatba kerülni.
Sok kérdésben meglehetősen határozott, helyenként sarkos véleményt fogalmaz meg (emlékszem, 2016-ban, a Blatter-botrányok kellős közepén, ő minden lehetséges helyen és alkalommal elmondta: a legjobb dolog, ami a női futballal történt a legutóbb harminc évben, az Sepp Blatter elnöksége volt), és ez a tudásből építkező magabiztosság jellemző a munkájára is.
Szinte a „semmiből” építette fel a skót női futballt és vitte szövetségi kapitányként a válogatottjukat az európai elit közelébe, tavaly pedig ismét embert próbáló feladatot kapott: a lejtőn nagy tempóban lefelé csúszó finn női labdarúgást kellene visszakormányoznia, legalább a második kalap első felébe.
A csodák persze ritkák, nem is tartom valószínűnek, hogy a finnek – Spanyolországot, vagy Ausztriát megelőzve – továbbjussanak a vb-selejtezőn. De, a legutóbbi hat meccsükön veretlenek maradtak, és ez azért alapnak nem rossz.
