Női futball
Kapcsolódó cikkek
A krónikás, ha megpróbálja felidézni a magyar női labdarúgás múltját, többször is belefut abba a talán inkább szurkolói szemüvegen keresztül nézve feltehető kérdésbe, melyik volt „minden idők” legjobb bajnokcsapata?
A válasz alapját sokszor a szimpátia, vagy a szorosabb kötődés adja, de alkalmasint jól is van ez így: szerencsére sok olyan alakulatot láttunk az először „mesterhármast” elérő Ferencvárosi László Kórháztól, a Tüvati-László Kórház százszázalékos teljesítménnyel nyerő csapatán, vagy Kiss László Femináján át az MTK sorozatban öt elsőséget nyerő lányaiig, amely bizonyosan sok szavazatot kaphatna. És, teljes joggal van ott a jelöltek között, az 1992-ben nagy fölénnyel aranyérmet nyerő Renova Spartacus SE is.
A Bencsik László által irányított Renova 1990-ben bajnok lett, az 1990-1991-es szezonban pedig csak rosszabb gólkülönbségével szorult a Femina FC mögé. Aligha csoda, hogy az új szezon előtt is aranyesélyesnek számított – más kérdés, hogy a rajt előtt nem sokkal Belgiumban, az ENSZ kábítószer-ellenes szervezete által támogatott rangos nemzetközi tornán remekül szereplő (Kiss Máriáék 14-0-s gólkülönbséggel jutottak döntőbe, és ott 1-1-es döntetlen után, 11-esekkel kaptak csak ki a belga bajnok Standard Liége-től) Femina FC legalább ennyi eséllyel pályázott az újabb elsőségre.
A bajnokság a „két László”, azaz az Ferencvárosi László Kórház I és a Ferencvárosi László Kórház II mérkőzésével kezdődött. Az egyaránt három-három gólt szerző Szarka Éva és Doina Rus remeklésével, 10-1-re nyert Magyari László alakulata, a „vendég” első csapat, de azt, hogy Kerekes Anikóék számítottak „vendégnek”, a fiatalok pedig a „hazainak”, azért is idézőjelbe kell tenni, mert a meccset Oroszlányban rendezték, hírverésként, 800 (!) néző előtt. A nyitófordulóban hasonlóan magas nézőszámmal játszották a Pécsi Fortuna FC–Femina FC meccset is, amelyet a vendég címvédő úgy nyert meg 4-2-re, hogy valamennyi gólját Bökk Katalin szerezte.
A bajnokság egyébként pont egy „csapatnyi csapattal”, azaz tizenegy nevezővel indult – a korszakban ritkaságnak számított, hogy ugyanazok a klubok kezdték az új szezont, amelyek az előző idényt befejezték. Igaz, ennek csak fél évig örülhettünk, ám ne szaladjunk ennyire előre…
Októberben átigazolási hírek jelentettek szenzációt, két kitűnő, válogatott játékos, a Renovából az 1989-ben az „Év játékosává” választott Nagy Tünde, valamint a Szegedi TC-ből a szintén válogatott Fodor Katalin a német bajnokság egyik legerősebb csapatához, Lovász Gyöngyi klubjához, a szezon során a bajnoki döntőbe is bejutó SV Grün-Weiss Brauweilerhez szerződött. Egyáltalán nem jelent „rangsort” a két kiváló játékos között, ha negyedszázad távlatából azt állapítjuk meg, Fodor hiányát sínylette meg jobban a csapata, a Renova annyira erős volt, hogy elbírta Nagy Tünde hiányát is.
Mi az, hogy elbírta! Bárfy Ágnesék hibátlan teljesítménnyel, 10 győzelemmel, 40-4-es gólkülönbséggel robogtak át az őszi szezonon, három ponttal megelőzve a (Renovától kikapó, és a Feminával remiző) Ferencvárosi László Kórház I-et, néggyel a listavezetőtől vereséget szenvedő, sőt a „László” elleni döntetlen mellett Egerben is csak 1-1-et játszó Femina FC-t.
Az akkor még létező „szentháromság” csapatai mögött, alkalmasint meglepetésre, a Ferencvárosi László Kórház II „telelt” a negyedik helyen, sőt az előkelő helyezést a bajnokság végére is megtartotta. A Bársony Barnabás által edzett fiatalok közül kiemelkedett (amint B. Nagy Zoltán szezonvégi értékelésében, a Labdarúgás hasábjain írja: az ősszel az OB I-be berobbant) Mester Kata Olympia, de hasonlóan értékes, tehetséges játékosnak számított már akkor is Kövesi Gabriella, Ruff Szilvia, Schumi Dorottya, vagy Fodor Tímea is. A László I és II esetében aligha használható a futballban bevett „Fényes" és „Fakó” elnevezés, pontosabb inkább a „Fényes” és „Fényes jövő”, mert a fiatalok ősszel csak a három, dobogós nagyágyútól kaptak ki, miközben mind a hét (pontosabban, a Gyulával együtt nyolc) ellenfelüket legyőzve, mindössze egyetlen gólt kaptak.
Mester Kata Olympia esetében egyébként egyáltalán nem túlzás a „berobbant” kifejezés. A Testnevelési Egyetem másodéves hallgatója – korábban élvonalbeli röplabdázó! – a bajnokság előtt, augusztusban lett a zöld-fehérek játékosa, ám súlyos sérülést szenvedett a legelső felkészülési meccsén. Így az országos bajnokságban csak novemberben, a Pécsi Fortuna FC elleni találkozón mutatkozhatott be – mindjárt góllal. A „berobbanás” részeként, – miután a tartalékcsapatokra vonatkozó szabályok a „felfelé” játszást engedték – már ősszel is lehetőséget kapott az erősebb alakulatban, tavasszal pedig már szinte csak Magyari László gárdájában játszott. „Jó szokását”, hogy góllal mutatkozik be, azután a következő őszre is megtartotta: így debütált alig több mint egy évvel azután, hogy igazolt labdarúgó lett, Svájc ellen, Eipel Ferenc csapatában, a válogatottban is.
A bajnokság őszi zárása után ismét „portyázni” indultak a legjobb csapatok. A címvédő Femina FC (amely hamarosan új főtámogatót kapott és tavasszal már Femina FC-Baumag néven szerepelt) Koblenz-ben viaskodott a lengyel, a horvát, és a holland bajnok, valamint német élcsapatok társaságában. Bökk Katalinék a 10 meccsükből 9-et megnyertek, és a gólkiránynő is magyar, Papp Annamária lett. A Renova Spartacus, ahogy egy évvel korábban is, Brauweiler felé vette az irányt: a magyar bajnokság listavezetője csak a döntőben szenvedett vereséget, 2-1-re kapott ki a házigazda zöld-fehérektől. Méghozzá úgy, hogy a GW Brauweiler legfontosabb gólját az ősz elején még renovás Nagy Tünde lőtte a fináléban. A Köln melletti tornán Bárfy Ágnes kapta a gólkirálynőnek járó különdíjat.
A rangos tornák kihúzták a női futball szótárából a „holtidény” kifejezést, ám a téli hónapokban nem csak a teremfutball – a külföldi viadalok mellett, remek, rangos kupát rendezett például Pécsen a Fortuna FC is – tette izgalmassá a női szakág életét. A bajnokság félidejében változott a mezőny is: visszalépett a Gyulai SE, és alighanem ez történt volna a Biovin SE-vel is, ha a csapat néhány játékosa nem veszi rá a korábban a női labdarúgással semmilyen kapcsolatban sem levő Agárdi Lászlót, „mentse meg” őket.
A labdarúgás jelenlegi versenyeztetési szabályai alapján, az utókor számára roppant furcsa, hogy a korábbi eredményeket átvéve, egy teljesen más alakulat folytatja a bajnokságot – akkor ezt még lehetett. Az Iris pedig, ha indulásakor a mezőny alsó harmadába is tartozott, az évtized közepére a bajnokság középcsapatává vált, sőt az 1995-1996-os szezontól már a dobogóért is harcolt.
A téli hónapokban egy „leányszöktetési” ügy is borzolta a kedélyeket – persze, senki ne gondoljon valami falusi lagzira. A Ferencvárosi László Kórház csapatában, kiemelkedően futballozott az őszi szezonban Doina Rus, aki 16 góljával (Bökk mögött) a második helyen állt a góllövőlistán, és honfitársa, Carmen Coltea is Magyari László csapatának erősségének számított. A két román légiós azonban télen „eltűnt”, pontosabban a német bajnokságban erős alakulatnak számító Tus Ahrbachhoz szerződött. Huszonöt év távlatából, alkalmasint nem is érdemes az azóta elvarrt szálakat feltépni, de a kilencvenes évek elején afféle „első fecskeként” piacra lépő bulvárlapnak, a Kurírnak nyilatkozó Magyari László meglehetős vehemenciával mesélte a történetet, amely szerint a német csapat egy téli teremtornán a Femina vezetőitől kért jó játékosokat, Teschner Emil pedig szeretettel ajánlotta – a vetélytárs ászait. Nyilatkozott az ügyben Góliás Róbert is, aki maga is furcsállotta, a Rajna-vidékre szerződő „lászlós” román játékosok papírjait miért a Femina vezetői intézték? Igaz, a női futball tulajdonképpeni szakágvezetője még arra is emlékezett, másfél évvel korábban Rus és Coltea játékengedélyét a Femina kérte ki a Román Labdarúgó-szövetségtől, de végül mindketten a ferencvárosi csapatnál kötöttek ki…
Negyedszázad elteltével, aligha lehet (vagy, akár kell…) igazságot tenni, az viszonyt tény: a Ferencvárosi László Kórház I alaposan megsínylette légiósai távozását. A zöld-fehérek tavasszal mindössze 12 pontot szereztek, miközben a nagyváradi csatár „házi gólkirály” tudott maradni. Rus egyébként a bajnokság végén – így, hogy csak a meccsek felén lépett pályára – harmadik lett a bajnokság góllövőlistáján, Fülöp Beáta, a Renova legeredményesebb játékosa előzte meg az idény végére, két góllal. A „László” gól nélküli döntetlent játszott Egerben, és az utolsó fordulóban vereséget szenvedett a remek napot kifogó, szinte szárnyaló, Maróti Andrea (3), Dsubák Edit és Szabó Tünde góljaival 5-3-ra nyerő Szegedi TC-től.
De, nem csak Doina Rus eredményessége hiányzott a bajnokság második felében a csapatának. Az ősszel 22 gólt szerző Bökk Katalin tavasszal sokat kínlódott egy sérüléssel, és „csak” két gólt lőtt. Klubja, a Femina FC-Baumag, a lehetséges tizennyolcból mindössze tizenkét pontot szerzett – pedig télen még erősödött is, a Biovin SE-ből érkezett trojkával. A piros-fehér-feketék kikaptak például a Ferencvárosi László Kórház II-től (1-2), és – Budapesten! – nyert ellenük az Egri Lendület is (1-2), igaz, végül Teschner Emil csapata „akadályozta” meg, hogy a Renova Spartacus százszázalékos teljesítménnyel legyen bajnok: a Gyömrői úti EVIG-pályán Papp Annamária, illetve Fülöp Beáta góljaival, 1-1-es döntetlen született a rangadón.
A bajnokságot „97,22 százalékos teljesítménnyel”, a Renova Spartacus nyerte meg – nyolcpontos előnnyel, akkora fölénnyel, amellyel bajnokcsapat korábban még soha nem szerzett aranyérmet. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az 1992-es bajnoki címet megelőzően, 1990-ben is aranyérmet nyert, 1991-ben pedig csak rosszabb gólkülönbségével lett ezüstérmes Bencsik László gárdája, majd a következő évben a bajnokság mellett az első ízben kiírt Magyar Kupát, valamint a Szuperkupát is megnyerték Bárfy Ágnesék, szemernyi kétségünk sem lehet: korszakos gárdára emlékeztünk.
A Renova Spartacus SE bajnokcsapatának tagjai: Almási Éva, Hegedűs Erzsébet, Téglási Eleonóra – Bajkó Rita, Balogh Tímea, Bányai Éva, Bárfy Ágnes, Fricsovszky Beáta, Fülöp Beáta, Horváth Klára, Horváth Renáta, Jankó Zsuzsanna, Kenessey Nóra, Keresztes Zsuzsanna, Nagyabonyi Anikó, Nagy Tünde, Nánási Tímea, Oláh Eszter, Póczik Erzsébet, Sasvári Nikoletta, Szegediné Lojd Zsuzsanna, Tarjányi Kármen, Tóth Beatrix és Török Erzsébet. Edző: Bencsik László és Lipták Sándor.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), valamint az Arcanum digitális médiatárat.
