Női futball
Kapcsolódó cikkek
A Magyar Labdarúgó Szövetség női szakága – a legutóbbi években kialakult gyakorlatot követve – a 2018-2019-es bajnoki évben is utazási költségeik fedezésével támogatja a női NB II-ben szereplő csapatokat.
A szövetség összesen nagyjából 10 millió forintot oszt szét a 19 csapat között. Azt, hogy ez a pénz „elegendő” legyen, megkönnyítette, hogy kevesebb mérkőzést játszanak a csapatok – bár több sportszervezet indult, több lett az „eszkimó”, kisebbek a költségek.
A támogatási összeg meghatározása előtt a módszer hasonló volt a korábbi évekhez: az útvonaltervező segítségével kellett kiszámolni a csapatok székhelyei közötti távolságot, majd ezt előbb megszorozni kettővel (hiszen, nem csak oda kell menni, célszerű haza is jutni), majd az így kapott kilométerszámot 250-nel (forint/kilométer) szorozva jön ki a támogatási összeg.
Érdekes, hogy a két csoport, a Keleti és a Nyugati csoport csapatai szinte ugyanannyit buszoznak – függetlenül attól, hogy a „Kelet” tízcsapatos, azaz eggyel több idegenbeli meccset játszik mindenki. A Keleti csoport teljes utazási távolsága 19 740 kilométer, ugyanez a „Nyugat” esetében 19 508.
Különbség van azonban a csoportokon belül, az egyes csapatokra jutó terhek között.
Aligha meglepő bárki számára is, hogy az NB II csapatai közül a legkevesebbet a Keleti csoport öt budapesti alakulata utazik: klubonként 1340 kilométert. Csoporton belül is nagy a kontraszt, mert a Marco Polo örököseinek számító két nyíregyházi gárda nagyjából háromszor ennyit, 3710 kilométert tölt úton.
Nyugaton az Ajka FC a „legközpontibb” klub, a zöld-fehérek utazzák a legkevesebbet, 1606 kilométert, ez nem is olyan sokkal több, mint a „BKV-jeggyel” közlekedő pestiek kilométerszáma. Nem sokkal többet tölt úton a Pápai ELC (1674 kilométer) és a Balatonfüred (1770) sem. Ebben a csoportban a Pécsi MFC (MLE) igyekszik tartani a lépést Marco Polóval: 3360 kilométert buszozik. Ez kevesebb, mint amennyit a nyíregyháziak utaznak, de nem sokkal.
Végezetül, érdekességként, kiszámoltam, mennyit utaznak a Jet-Sol Liga vidéki csapatai. Sajnos, pontos adat egyelőre nincsen, miután a háromkörös bajnokság utolsó etapjához nincs még sorsolás, azaz, nem tudjuk, Miskolcon, vagy Szombathelyen játssza például a harmadik meccsét a DVTK és a Haladás-Viktória. Nem tudtam jobbat kitalálni, a pályák távolságát nem kettővel és nem néggyel, hanem hárommal szoroztam – ez így tájékoztató adatnak talán megteszi. A számokból az derül ki, az élvonalban – ismétlem, a harmadik kör sorsolását figyelembe nem véve – a Diósgyőri VTK utazik a legtöbbet: a miskolciak adata így 6183 kilométer. A DVTK nyomában a Haladás-Viktória (5844), ismét jelzem, ha tavasszal a két csapat Miskolcon játszik, ez az arány megfordul. (Illetve, a JSL legjobb négy csapata bajnoki döntőt és bronzmeccset is vív, ezzel nyilván nem számolhattam.) A szombathelyi csapat után a Magyar Labdarúgó Egylet következik (5466), majd jön a St. Mihály (5220), amely azzal „spórol” kicsit, hogy az MTK és az Astra elleni meccsekre nem kell Budapestig utaznia. A Jet-Sol Liga vidéki csapatai közül az ETO FC Győr buszozik a legkevesebbet, 4344 kilométert – ez is több mint amennyit, az NB II-ben a két legtöbbet utazó gárda, a két nyíregyházi csapat úton tölt.
Szintén összehasonlításként: az NB I Baranya megyei csapata, az MLE 5466 kilométert, az NB II-es PMFC 3360 kilométert utazik.
Szívesen láttam a képen a jó öreg "farost", a feltűnő külsejű, nagyon sikeres Ikarus-terméket. A keleti világban nagyon elterjedt volt.
Két gondolat: Úgy gondolom, az utazó csapatok teljes kerete és stábja sem tölt meg egy korszerű autóbuszt. Vajon mit lehetne kezdeni az üres helyekkel? És kiterjed-e az utazási támogatás az utánptlás-csapatokra, mindenek előtt a kiemelt csoportokban?