A mai nap, 2019. november 15-e, bizonyosan bevonul a történelembe… Magyarország, a magyar labdarúgás, ma avatja a Puskás Arénát, az új nemzeti stadiont, Magyarország legnagyobb befogadóképességű kulturális létesítményét.
A futballt szerető, a sportághoz ezer szállal kötődő embereknek önmagában az új nemzeti stadion megnyitása, birtokba vétele is ünnep. De, számunkra, akiknek a női labdarúgás foglalja el a szívünk egyik darabját, még nagyobb öröm, hogy az új létesítményben, az avatáson, – valamicskét ismét csökkentve a sok évtizedes adósságból – megjelenik a magyar női futball is.
A „régi” Puskás Stadion egyik éke lett az az emlékoszlop, amely a válogatott játékosok nevét örökítette meg az örökkévalóság számára. Az új Arénában is helyet kap majd hasonló emlékmű, amelyen nagy örömünkre – a teljes egyenjogúságot demonstrálva – ott díszeleg majd valamennyi, a női A-válogatottban pályára lépett játékosunk neve az első csapatunk 1-es számú játékosától, Kiss Máriától, a legfrissebb újoncunkig, Pusztai Sáráig.
A női labdarúgás „visszaköszön” a játékoskijáróban is – a falakra kikerült fényképek közé kikerült több női labdarúgónk képe is.
És, nem utolsó sorban, amikor majd ma, a megnyitón, a múlt legendái, az egykori kiválóságok szimbolikusan is birtokba veszik a Puskás Arénát, az urak között ott köszönthetjük majd az első csapatunkat is képviselő Lovász Gyöngyit, valamint első százszoros válogatottunkat, Pádár Anitát is.
Az avatót köszöntő imázs-klipben is örömmel láttam, hogy Szász Kittivel és Varga Judit miniszter asszony jobblábas bombájával megjelenik a női futball is.
Pénteken avatunk, hétfőn pedig Gera Zoltán U21-es válogatottja is birtokba veszi a gyönyörű új Arénát. Nem kell sokáig törni a fejünket, mi a következő, számunkra oly fontos lépés…