Női futball
Kapcsolódó cikkek
Az új évtized és a rendszerváltás első éve „visszarendeződést” hozott – szerencsére azonban, csak a bajnoki kiírásban. A női Országos Bajnokság (OB) mezőnye – a férfi NB I-hez hasonlóan – visszatért a győzelmet három ponttal honoráló számításról a korábbi, kétpontos szisztémára. Régi-új lett a rendszer abban is, hogy az 1990-1991-es bajnoki évben ismét valamennyi csapat ugyanannyi mérkőzést játszott minden ellenfelével: azaz eltűnt az egriek tavaszi visszalépése miatt nem túl sikeres rájátszás.
Két új indulót találunk a tizenegy csapatosra duzzadt mezőnyben: a Molnár Ferenc vezetésével visszatérő, ezúttal Szegedi TC néven játszó szegedi alakulatot, valamint egy újabb fővárosi klubot, a Halmosi Bélához kötődő Biovin SE-t. Az újoncok közül Márki Andreáék, a szegediek számítottak erősebbnek, de a mérkőzéseit Sashalmon, a Keringő utcai pályán játszó Biovin is jó játékosokat tudott igazolni a rajt előtt. Bauer Istvánné már akkor a hazai mezőny egyik legjobb kapusának számított, de Kalocsai Klára és Mészáros Gizella is válogatott-közeli játékosként került a Biovinba – 1991-ben mindhárman be is mutatkoztak Eipel Ferenc csapatában.
Szeptember elején rangadóval indult a bajnokság, egymás ellen kezdett az 1989-1990-es szezon két dobogósa, a Ferencvárosi László Kórház és a Femina. A Vágóhíd utcai „San Siróban”2-2-es döntetlent játszott Magyari László, illetve Teschner Emil csapata – a „László” mindkét gólját a nem sokkal korábban igazolt román támadó, Doina Rus lőtte.
Nem csak a mi rendszerváltásunk, az 1989. decemberi romániai forradalom is hatással volt a női futballunkra. A hirtelen megsokszorozódó szabadságnak, a megnyíló határoknak, de persze nem utolsó sorban a kalandvágynak is köszönhetően, sok Erdélyből érkezett játékos tűnt fel a magyar csapatok edzésein – és nem is csak magyar nemzetiségűek. Nagyváradról, a Rapidtól például egy komplett csapat jelentkezett, akik közül a jobbakat természetesen szívesen látták akár a legerősebb klubok is.
A Magyarországra érkező romániai lányok közül a legjobbnak Doina Rus és Carmen Coltea számított, mindketten felvették a versenyt a legjobb magyar játékosokkal is. Ők a Feminánál kezdtek edzeni, de miután a „Lászlóhoz” került – szerényebb képességű – társaik (!?) takarítónői állást szereztek nekik a kórházban, hamarosan már zöld-fehér mezt húzhattak magukra. Az 1990-1991-es szezon nyitófordulójában a Rus, Coltea támadó duóval állt fel a Ferencvárosi László Kórház SC, így ők lettek a hazai női futball első, minőségi „légiósai”. A két román lány, de különösen az évtized közepén, némi németországi vargabetű után Szegeden is játszó Rus egyébként roppant szorgalmasan lőtte a gólokat, a bajnokság végén, 20 találattal, a feminás Vrábel Ibolya mögött második lett a góllövőlistán. Ám, nehogy azt higgye bárki is, hogy nem volt több érdekesség Rusék ügyében – beszámolunk majd róla, a következő bajnokság kapcsán.
Bár a Ferencvárosi László Kórház SC-ben Rus, a Feminában pedig Vrábel és Főfai Tímea „futószalagon” termelte a gólokat, az őszi idényt mégis a címvédő Renova Spartacus zárta az élen. A Bencsik László által edzett csapat továbbra is erősnek számított, és nem csak a hazai mezőnyben. Decemberben – mondhatjuk, „szokás szerint” – külföldre, Németországba utaztak teremtornára Bárfyék: a Köln melletti Brauweilerben nagyon erős mezőnyben, a szezon német kupagyőztese, Lovász Gyöngyi csapata, az SV Grün-Weiss Brauweiler mögött lettek ezüstérmesek. Utána Crailsheimbe buszoztak, ahol pedig Európa akkori legjobb klubcsapatát, a Silke Rottenberggel, Silvia Neiddal, Martina Voss-szal, Sissy Raith-tal felálló TSV Siegent verték meg egy olyan torna döntőjében, amelynek több mint tízéves történetében soha nem volt még külföldi győztes.
Egyáltalán nem lett volna meglepetés, ha a Renova a tavaszi szezonban is folytatva jó szereplését, meg tudja védeni 1990-es bajnoki elsőségét. Volt azonban a mezőnyben egy csapat, amely még a sárga-kékeknél is jobban futballozott tavasszal – a Femina FC.
Tavasszal fej-fej mellett haladt a címvédő Renova és a trónkövetelő Femina FC. A 15. fordulóban azután a gyulaiak „besegítettek” a Feminának azzal, hogy Popa Ildikó és Podani Györgyi góljaival 2-2-es döntetlent játszottak a Renovával. De, nem ez döntött végül, hanem – ahogy azt Eipel Ferenc szövetségi edző is mondta a Labdarúgás hasábjain: „Teljesen megérdemelten nyerték a bajnokságot, mivel három pontot is elvettek az esélyesebb Renovától.”
Arról, hogy az őszi Renova Spartacus–Femina FC meccs döntetlenre végződött a Kőér utcában esett már szó, de érdemes a múltba néző látcsövet a június elején, a Ganz Mávag pályáján vívott „visszavágóra” irányítani. A meccset egyébként a sportnapilap sportműsor rovata „bajnoki döntőként” ajánlotta, ami ugyan a körmérkőzéses bajnokságban nem lehetett igaz – mégis igaz volt.
Elképesztően jól, ellenállhatatlanul futballozott a Kiss Mária (Hosszú Erika, 47.) – Tóth Judit, Kiss Lászlóné, Kiss Zita, Judik Barbara – Debre Erzsébet, Papp Annamária, Oroszki Ildikó – Bökk Katalin (Máté Adél, 79.), Vrábel Ibolya, Főfai Tímea (Bátyi Annamária, 74.) összeállításban játszó Femina! Papp Annamária már a 2. percben gólt szerzett, és, ha ez még nem lett elég baj a Renovának, az 5. percben Keresztes Zsuzsáról Téglási Eleonóra kapujába pattant a labda, sőt a 8. percben Vrábel is beköszönt, gondolván, milyen rangadó lenne az, amin a gólkirály nem talál a kapuba?
Még tíz perc sem kellett tehát, és háromgólos előnyben volt a Femina! A Renova becsületére legyen mondva, nem adta fel, Oláh Eszter szépített, reményt adva a kékeknek. A Feminát azonban 1991. június 2-án nem lehetett megverni… Bökk Katalin az első félóra végén visszaállította a háromgólos különbséget, és hiába lőtt Bárfy Ágnes – tizenegyesből – még egy gólt a második félidőben, a Femina mindent vitt… A meccset, a bajnokságot.
De, ne szaladjunk ennyire előre, volt azért még egy csavar a bajnokság dramaturgiájában. A Femina egy pont előnnyel fordult ugyan a bajnoki hajrára, de két héttel, a Renova elleni „bajnoki döntő” után, még egy rangadó várt rá a Kőbányai úton, a Mávagon, a Ferencvárosi László Kórház „fényesebb” csapata ellen.
A „László” nem szerepelt valami jól a szezonban, a bronzérmet is végül csak jobb gólkülönbségével happolta el az Egri Lendület elől, de azért a „László”, az mégis csak a „László”…
Kevés hiányzott hozzá, hogy valóban – a gyulaiak mellett – Magyari László csapata legyen a „királycsináló”. Bökk Katalin és Papp Annamária góljai az egyik oldalon, Doina Rus és Paraoánu Aranka találata a másikon. 2-2 lett a derbi, ami épp, hogy, de elég volt a Femina FC-nek az aranyéremhez.
A Femina FC és a Renova Spartacus egyaránt 36 ponttal fejezte be a szezont, de amíg Főfaiék gólkülönbsége +108, a címvédőé „csak” +82 lett. A jobb gólkülönbség döntötte el, hogy az 1990-1991-es bajnokság aranyérmeseként a veretlen maradó Femina FC-t ünnepelhetjük. Más kérdés, hogy a kétezres évek versenykiírásai szerint, ma, az eggyel több győzelmet számláló Renova Spartacus lenne a bajnok, és a Ferencvárosi László Kórház helyett pedig az Egri Lendület a bronzérmes.
A Femina FC bajnokcsapatának tagjai: Hosszú Erika, Kiss Mária — Bátyi Anna, Bóni Mária, Bökk Katalin, Debre Erzsébet, Farkas Mónika, Főfai Tímea, Hábeller Csilla, Judik Barbara, Kiss Lászlóné, Kiss Zita, Máté Adél, Oroszki Ildikó, Papp Annamária, Rácz Adrienn, Tóth Ágnes, Tóth Judit, Vrábel Ibolya. Edző: Teschner Emil.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), valamint az Arcanum digitális médiatárat.
