Női futball
Kapcsolódó cikkek
Aki már 1985-ben is böngészte a Labdarúgás című szakfolyóiratot, meggyőződhetett róla, Góliás Róbert – akit okkal tarthatunk a hazai női labdarúgás hőskorában az egyik legfőbb atyamesternek – valóban a női futball szakértője volt. Góliás a havi magazin egyik télvégi számában nyilatkozta, az őszi szezonban ugyan még a Renova volt a női bajnokság legjobb csapata, ám ő azt valószínűsíti, a téli átigazolásoknak köszönhetően, a László Kórház gárdája nyerheti el az aranyérmet.
Így lett…
Méghozzá, nem is akármilyen dramaturgiával, hiszen a címvédő Renova két mérkőzéssel a bajnokság befejezése előtt biztos befutónak látszott – annak ellenére, hogy Tóth Ferenc csapata a 19. fordulóban a Femina, a 20-ban pedig a trónkövetelő László Kórház ellen játszott. Ám, a Femina, óriási szívességet tett a Lászlónak azzal, hogy a Kerepesi úti Taurus pályán, remek meccsen, 4–3-ra megverte a Renovát. Vrábel duplájára, valamint Oroszki és Bonyhádi góljára a kettőt lövő gólkirálynő, Kern Edit, és Matskássyné Boda Mária „csak” hárommal válaszolt, így az utolsó fordulóban, amikor a Vágóhíd utcai „San Siróban” a zöld-fehérek a címvédőt fogadták, már kétpontos előnyük volt.
Az addig is remek dramaturgia úgy lett tökéletes, hogy a Tiszai néven egykor ismert futballistának számító Teschner Emil által dirigált László Kórház a „bajnoki döntőben” is vetélytársa fölé kerekedett, 3–1-re nyert, és végül négypontos (ne feledjük, akkor még csak két pont járt a győzelemért) előnnyel, megszerezte a bajnoki címet.
A női futball első „áttörését” is jelzi, hogy a sportkedvelők között roppant népszerű Képes Sport következő számában csapatképpel köszöntötte a bajnokokat, és a Népsport is beszámolt róla, hogy a Renova elleni meccs után a kórház és a sportklub vezetői, dr. Nagy Ervin, a kórház párttitkára, valamint dr. Vukmirovits György, a sportkör elnöke köszöntötték Jenei Anikóékat. „Amióta az MLSZ is elismerte versenysportnak a női labdarúgást, a Ferencvárosi László Kórház először büszkélkedhet a magyar bajnoki címmel” – írta a Népsport mini tudósítása.
– Jó érzés, hogy tevékenységünket, a gyógyításon kívül más is fémjelzi – mondta a bajnoki vacsorán dr. Nagy Ervin, akiről azután az is kiderült, van humorérzése. – A bajnokság számunkra természetesen nem reklám, a sportsikerektől a kórház nem lesz vonzóbb, de örülünk, hogy nem csak a betegségek kapcsán kerül szóba a nevünk… A csapat célja egy évvel ezelőtt a bajnoki cím megszerzése, a nagyobb hírű Femina és a Renova legyőzése, valamint a miskolci teremtorna megnyerése volt. Ezt a hölgyek maradéktalanul teljesítették. Am a játékosok és vezetőik szerint' ennél is nagyobb öröm, hogy úgy érzik: a női labdarúgás körül az utóbbi időben egyre inkább oldódik a tartózkodó, néhol lekezelő hangulat. Ennek is köszönhető, hogy a László Kórház az aranyérmes felnőttcsapaton kívül, már ifjúsági és serdülőgárdát is nevezhetett.
A „tartózkodó, néhol lekezelő hangulat” oldódásáról talán korai volt beszélni, de az tény, a szellem végérvényesen kiszabadult a palackból…
A Ferencvárosi László Kórház bajnokcsapatának tagjai: Póka Ágnes – Bartalek Katalin, Bukovszkiné Boros Piroska, Jenei Anikó, Kerekes Anikó, Kopcsák Erzsébet, Kovács Margit, Krecz Ildikó, Lovász Gyöngyi, Molnár Andrea, Nagy Zsuzsanna, Németh Borbála, Őz Andrea, Polyák Ibolya, Pribéli Judit, Tóth Ilona, Tóth Judit, Tóthné Guth Zsófia és Till Gabriella.
Vita van a szakirodalomban arról, hogy az 1983-1984-es, vagy csak az 1984-1985-ös kiírást tekinthejük az első hivatalos bajnokságnak. Mi azt az álláspontot fogadjuk el, hogy a hivatalos bajnokságok története az 1983-1984-es idénnyel kezdődik. Ezt támasztja alá – egyebek mellett – az MLSZ 100. születésnapjára kiadott jubileumi évkonyv, illetve a korabeli sajtó forrásai: például a bejegyzésben is idézett cikkekben, a Képes Sport a "2. bajnokság győzteseként" közölte a Ferencvárosi Kórház fotóját, és a Népsport beszámolója is úgy kezdődött a bajnoki vacsoráról, "a Ferencvárosi László Kórház először büszkélkedhet a magyar bajnoki címmel". Az első bajnokság esetén ez értelmetlen volna – DA.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), valamint az Arcanum digitális médiatárat.
