Női futball
Kapcsolódó cikkek
Egy induló szezon előtt, tarthatunk-e a bajnoki címre esélyesebbnek bárkit is a legutóbbi kiírásban duplázó címvédőnél?
Nem könnyű igennel, felelni, és valóban, az 1. FC Femina ’93, azzal, hogy 1996 nyarán nyolcpontos előnnyel végzett az élen, majd megnyerte a Női Magyar Kupát (valamint, meccs nélkül övé lett a Szuperkupa is) az új szezon favoritja is lett. Ennek ellenére, a nyáron parádésan erősítő ezüstérmes, a Renova Spartacus, legalább ugyanakkora eséllyel térdelt a rajtvonalra…
A továbbra is az első szövetségi kapitány, Tóth Ferenc által irányított kék-sárgát húztak leginkább hasznot abból, hogy a létéért küzdő László Kórház SC-ből jó néhány válogatott játékos választott magának új klubot. Közülük Kövesi Gabriella, Mester Kata Olympia, Paraoánu Aranka, Ruff Szilvia és Sebestyén Györgyi a Renovába igazolt, és ezzel, elsősorban ami a keret erősségét illeti, a Feminához hasonló „értékű” vetélytárs formálódott.
A „szentháromság” harmadik tagjának, a László Kórház SC-nek aligha lehettek vérmes reményei a bajnokság előtt. A „Lászlót” ebben az időszakban szakosztályvezetőként, menedzserként, majd egy rövid ideig elnökként kormányozni igyekvő Virág Ivánnak és társainak alkalmasint a klub megmentése lehetett csak az elsődleges célja – ebbe beletartozott az is, hogy a távozók helyére sikerült két rutinos, minőségi játékost igazolni a Feminától: Efroszina Kovacsevát és Dsubák Editet.
A baj nagyságrendjét jelezte, hogy a zöld-fehérek – akik az elmúlt években a bajnoki meccsekre jó pályákat béreltek a fővárosban – kénytelenek voltak „hazaköltözni” a Vágóhíd utcába, az inkább földes, mintsem füves „San Siróba” – mert az legalább ingyen volt. De, hogy a sportszakmai lehetőségeket is láttassuk, a László Kórház SC a bajnokság nyitófordulójában 3-2-re kikapott Jászdózsán. A vendégek a nem sokkal korábban még szolnoki Pádár Anita két gólt lőtt (később, télen azután ő is az Irisbe igazolt), ám a hazaiaknál Nagypál Andrea, Bereczki Etelka és Ócsai Veronika is betalált, ezzel született meg az az eredmény, amely, mondjuk úgy, az előző másfél évtizedben, elképzelhetetlen lett volna.
Ugyanebben, a (nyitó)fordulóban a bajnok 1. FC Femina ’93 9-0-ra győzött a Dunaújvárosi Pentele SE ellen, és a Renova Spartacus is megvillantotta oroszlánkörmeit – 5-1-re győzött Pécsen, az ennél sokkal többre képes Fortuna-BAT vendégeként.
A következő, a 4. fordulóból is érdemes egy meccset kiemelni. A címvédő Femina gólnélküli döntetlent játszott az óriási szívvel játszó László Kórház SC-vel – de, emlékezhetünk úgy is, hogy nem bírt az „élete meccsét” játszó Almási Évával, a ferencvárosiak fiatal kapusával. Hogy értsük a siker értékét, nem csak arra érdemes gondolni, milyen keserves helyzetbe került a „László”, de arra is, a bajnokcsapat más meccsen nem is botlott ősszel, a nyolc győzelem mellett ezzel a döntetlennel zárta a szezont.
Természetesen, a Femina majdnem tökéletes őszi meneteléséhez az kellett, hogy a többi mérkőzését megnyerje. Bencsik László csapata a következő fordulóban a legfőbb vetélytársnak tartott Renova Spartacus ellen játszott, idegenben, a Kőér utcai Szpari-pályán.
A 200 néző előtt játszott derbin, ott helyben, komplett válogatottat is ki lehetett volna állítani. Mindkét csapat felvonultatta az ászait (Renova: Kövesi – Horváth T., Tóth J., Erdős, Mester – Vladika, Bárfy, Paraoánu, Sebestyén – Ruff, Oláh; Femina: Hosszú – Rácz, Nagy M., Molnár A., Kiss Z. – Mészáros, Vrábel, Főfai, Lévay – Nagy A., Bökk.), ezúttal is parázzsá vált a hangulat, Sörös Játékvezető az egyik oldalról Sebestyén Györgyit, a másikról pedig Nagy Mariannt állította ki – gólt viszont csak a Femina, Bökk Katalin szerzett húsz perccel a lefújás előtt, és ezzel a Femina kimászott az egy héttel korábban „talált” gödörből.
A Renova egyébként a következő héten döntetlent játszott, ezúttal a „San Siróban”, a László Kórház SC-vel (2-2, a zöld-fehérektől érkezett Ruff Szilvia duplájára Pribéli Judit és Efa Kovacseva válaszolt), az utolsó előtti őszi fordulóban pedig az ebben az idényben is erős csapattal rendelkező, jól szereplő Iris-Hungaro-Kábellel (0-0).
Így viszont nem a Renova Spartacus „telelt” a dobogó második fokán, hanem Dálnoki József Irise, amely csak négy pontot veszített, hármat a Femina, egyet pedig a Renova elleni meccsen.
A László Kórház SC kapcsán szóba került már, hogy a kilencvenes évek második harmadában, a megfelelő háttér, a működés pénzügyi feltételeinek biztosítása milyen jelentős nehézséget jelentett a bajnokság csapatai számára. A Quinter SE-Bonyhád múltjában kutatva, a Tolna Megyei Népújság augusztus 30-i lapszámában találtam egy mini interjút, amelyben az NB I-es rajt kapcsán nyilatkozó Kovács József szakosztályvezető arról számolt be, hogy „a névadó szponzor mellett sikerült egy másik, erős támogatót is megnyernünk, a szekszárdi Tető-Fok ’96 nevű cég személyében. Rajtuk kívül további bonyhádi és Bonyhád környéki vállalkozások is segítik működésünket. Az NB I- ben való szereplés, a kisebb távolságok miatt még olcsóbb is a másodosztálynál”. A folytatásban a szakosztályvezető azt is elmondta, „szerettünk volna új igazolásokkal némileg megerősíteni a csapatot, ám a kiszemelt három szlovák játékos a Magyar Labdarúgó Szövetség szabályzata alapján nem szerepelhet nálunk. Az általunk megkeresett magyar labdarúgó hölgyek közül pedig a többszörös válogatott, egykoron szekszárdi Sebestyén Györgyi, valamint a győri Simigla Yvett jobb ajánlatot kapott másutt”.
Természetesen az, hogy mit jelentett a „jobb ajánlat”, nem szerepel a cikkben, és ma már nem is fontos. Lényegesebb az, a nyilatkozat alátámasztásaként leírt mondat, amely szerint a „a Pécsi Fortuna például mintegy hat millió forintból gazdálkodhat”.
Tekintettel arra, hogy a női labdarúgásnak abban az időben is alig voltak saját bevételei, a csapatok vezetői számára állandó, szinte napi feladatot jelentett a szponzorok, pontosabban a mecénások felkutatása. Mindenki más cipőben járt, az imént említett pécsiek a dohánytermékek reklámját megtiltó törvénymódosításig nagyon jó helyzetben voltak, az egriek a helyi kórház után a közlekedési vállalatban, az Agria Volánban találtak partnerre, de a fővárosiak közül 1996 őszén talán csak a Gál András és a Hungaro-Kábel részvénytársaság jóvoltából, az Iris működött irigylésre méltó helyzetben. A többiek, a korábbi bajnokok csak decemberben lélegezhettek kicsit fel. Ekkor kötött a Femina, és a Renova Spartacus is a névhasználatot is magába foglaló szponzori szerződést: előbbi Novák-Femina FC, utóbbi pedig Renova-Mikrokor SE néven szerepelt az 1996-1997-es bajnokság tavaszi idényében.
A Vágóhíd utca fölött azonban 1996-ban, nem oszlottak el a felhők. Amikor már az is kétségessé vált, hogy a patinás egyesület csapata egyáltalán be tudja-e fejezni a bajnokságot, Virág Iván végső kétségbeesésében a nyilvánossághoz, a Nemzeti Sporthoz fordult.
A magyar női futball egyik legagilisabb klubvezetője, aki edzőként épp úgy letette a névjegyét, mint szervezőként, „szponzorszerző” menedzserként, nem várt sikerrel járt. A sportnapilapban, február közepén, T. Szabó Gábor tulajdonképpen már a happy endről” számolhatott be: „Lapunk január 3-i számában „S. O. S. László Kórház” címmel jelent meg a női futballklub segélykérése. A csapat névadója, a László Kórház december harmincegyedikével megszüntetett mindennemű támogatást, a sportegyesület vezetősége lemondott, és a megbízott elnöknek, Virág Ivánnak január végéig kellett szponzort keresnie. Akár a „föld alól” is. Nos, a mentőangyal a Verda 5000 képében jelent meg. Az autóalkatrészek értékesítésével foglalkozó cég vezetői olvasták lapunk cikkét, és jelentkeztek az MLSZ-ben, hogy támogatni szeretnék a klubot. A szövetség az egyesület vezetőihez irányította őket, és a tárgyalások eredményeként a Verda szponzori szerződést kötött a női futballklubbal. A február 9-ei közgyűlésen Dombóvári Józsefet, a cég ügyvezető igazgatóját választották meg elnöknek, az elnökségben pedig helyet kapott Fábián László is. Az olimpiai bajnok öttusázó elmondta, hogy korlátlan időre szól a szerződés, de egy év múlva újra megállapítják a támogatás összegét. Tavasszal a klub nevében még megmarad a László Kórház előtag, mivel az MLSZ szabályzata kimondja, hogy teljesen új néven nem lehet folytatni a bajnokságot. A következő szezontól azonban már teljes lesz a névváltozás. A csapat az Építők SC népligeti pályáján játssza mérkőzéseit, így lehet, hogy később a klub felveszi az Építők nevet. Fábián László hozzátette, hogy a klub neve még mindig jól cseng a női futballberkekben, a Renovával és a Feminával alkotják a nagy triót”.
A „László” tehát megmenekült, bár a kincstár feltöltése ekkor még „csak” a biztonságos működéshez volt elegendő. Az őszi szezont épp ötven százalékos mérleggel – 3-3 győzelemmel, döntetlennel és vereséggel – befejező csapat számára az érmek, a dobogós helyezések túl messzire kerültek.
Az ősszel szinte hibátlanul menetelő, a bajnoki szünetben Erdei Barbarával, a Pécsről érkezett, 17 éves, válogatott középpályással tovább erősödött Novák-Femina az Iris-Hungaro-Kábel SC előtt három, a bajnokság első felében a vártnál valamivel gyengébben szereplő Renova-Mikrokor előtt pedig ötpontos előnnyel kezdte a bajnokság második etapját. Márciusban azután az Iris betlizett, Dálnoki József csapatának szinte semmi sem sikerült, és kiszállt az aranyéremért folyó versenyből.
Bő két évtized távlatából lehetetlen lenne diagnózist felállítani, mi nem működött, mi tört el az ősszel remekül szereplő Irisben, amely – Bajkó Ritáért „elcserélve – még Pádár Anitát is megszerezte a „Lászlóból”. A továbbra is „argentin” szerelésben játszó lányok a Női Magyar Kupa negyeddöntőjével, a Pécsi Fortuna-BAT elleni hazai meccsel kezdték a szezont. A bajnoki év egyik legjobb meccsén a vendég pécsiek már 2-0-ra vezettek, de a duplázó Ferenczi Anna egyenlített – a másodikat a 90. percben rúgva. A gólnélküli hosszabbítás után 11-esek döntöttek, ebben Hunyadi Tibor csapata bizonyult jobbnak. A tavaszi bajnoki rajtot jelentő 10. fordulóban, Egerben kapott ki 2-1-re az Iris, egy héttel később pedig otthon, a Róna utcában, a Verda 5000-László Kórház ellen szenvedett 1-0-s vereséget. A „kegyelemdöfést” április 12-én, a listavezető Novák-Femina adta meg, amely szintén a Róna utcában győzött, 2-1-re.
Ha megnézzük újra a meccsek eredményeit, két dolog tűnhet fel. Az egyik, hogy minden alkalommal, a legkisebb különbséggel kapott ki az Iris. A másik, hogy egyik eredmény sem jelentett egetrengető meglepetést – de a csapat ősszel – a Femina-meccs kivételével – az ilyeneket behúzta. Most viszont, az elveszített kilenc pont nem, hogy az arany-, de az ezüstérmet is eltávolította.
A Renova, egy darabig tartotta ugyan a lépést a bajnokcsapattal, de közelebb kerülni nem tudott hozzá. Sőt, a 12. forduló szegedi döntetlenje (2-2) után, az első két helyezett közötti távolság tovább nőtt, és az őszi eredményét (8 győzelem, 1 döntetlen) lemásoló Novák-Femina, végül nyolcpontos előnnyel nyerte meg újabb aranyérmét.
Halmosi Béláék egymás után, két bajnoki címet is veretlenül szereztek meg: az 1997 nyarán bajnok Novák-Femina 1995. május 28-án, a Tüvati-László Kórház SC-től kapott ki 2-0-ra, azóta őrizte (bajnoki) veretlenségét. Az ezüstérem a Renova-Mikrokoré lett, a harmadik helyre pedig ismét felkapaszkodtak a pécsiek, megelőzve az őszi 22-vel szemben a bajnokság második felében csak 12 pontot szerző Iris-Hungaro-Kábelt.
A bajnokcsapat nemzetközi mérkőzéssel ünnepelt, júliusban, a rákospalotai Budai II László Stadionban, az Egyesült Államokból érkezett, – de az Amerikába emigrált, korábban Mezei György BVSC-jében futballozó Kosztasz „Gus” Mokalisz által támogatott – Auto Trader FC ellen lépett pályára.
Akkor még nem tudtuk, ennek a mondatnak számos elemében ott van a (közel)jövő…
A Novák-Femina bajnokcsapatának tagjai: Hosszú Erika, Sipos Hajnalka – Berecz Virág, Bökk Katalin, Császár Noémi, Erdei Barbara, Farkas Mónika, Fodor Tímea, Főfai Tímea, Kaszala Éva, Kiss Zita, Lévay Andrea, Mészáros Gizella, Molnár Adrienn, Molnár Mariann, Nagy Anett, Nagy Mariann, Rácz Adrienn, Vrábel Ibolya. Edző: Bencsik László.
A Női Magyar Kupa döntőjét először rendezte meg a szövetség a férfiak kupadöntőjének előmérkőzéseként. A fináléba, a „kupaspecialista” pécsiek jutottak be esélyesebbként. Hunyadi Tibor csapata a kupa korábbi három kiírásából egyet megnyert, egyszer pedig döntős volt, és ebben a sorozatban is értékes skalpokat gyűjtött: a negyeddöntőben az Iris, az elődöntőben pedig a címvédő-bajnokjelölt Novák-Femina ellen jutott tovább, méghozzá mindkétszer Budapesten. Az egriek a döntőbe jutásért a Verda 5000-László Kórház ellen nyertek, ami nem rossz ajánlólevél, ám a fináléban hiányzott elsőszámú kapusuk, Tamás Andrea, és ez döntőnek bizonyult. A mérkőzés után mindkét edző reálisan tekintett vissza a kilencven percre. „Nehezen lendültünk játékba, de a szünet utáni játékunkkal megérdemelt győzelmet arattunk” – mondta Hunyadi Tibor, és tulajdonképpen Benkó János sem volt elégedetlen: „Ha az első félidőben ki tudjuk használni a kínálkozó lehetőségeinket, akkor talán más eredmény született volna. Számunkra az is nagy eredmény, hogy a kupadöntőbe kerülhettünk”.
Pécsi Fortuna-BAT – FC Eger-Agria Volán 5–0 (1–0)
Hungária krt., 400 néző. Vezette: Juhos. Gólszerző: Dittrich (30.), Szittár (60.), Loj (65.), Török (70.), Ferencz (89.).
Pécsi Fortuna-BAT: Kiss J. – Rácz M. (Lauer B.), Szittár, Duduka, Dittrich (Iván) – Török, Loj, Rippel, Berki (Ferencz) – Amold, Lauer É. Edző: Hunyadi Tibor.
FC Eger-Agria Volán: Tóth A. – Fekete J., Simon, Póczos, Lakatos (Juhász) – Dudásné, Mező (Samu), Lubai – Harsányi (Magda), Szabó I., Gál. Edző: Benkő János.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk az Arcanum digitális médiatárat.
