Női futball
Kapcsolódó cikkek
A „jubileumi”, a 10. női országos bajnokság előtt nem pihenhettek túl sokat a csapatok – az 1992-1993-as szezon a korábbi évekhez képest korán, már augusztusban, nem sokkal a magyar sport számára roppant sikeres barcelonai olimpia után megkezdődött. Persze, kezdődjön bármilyen korán is az idény, az élcsapatok portyáztak, és a hagyományos „vadászterületek”, Németország, Belgium, vagy Franciaország mellett, a szomszédos országokban is megmutatták magukat – méghozzá felettébb különleges mezőnyben.
A Femina-Baumag FC és a Ferencvárosi László Kórház SC például az év végéig még egységes államként létező Csehszlovákiában, Bősön vett részt ötcsapatos tornán, három „válogatott” csapat, Szlovákia, Csehország és Morvaország (!) legjobb női futballistáinak társaságában. (Bős nevét azokban a hetekben gyakran emlegették Magyarországon, persze nem a női futball miatt. Az Antall-kormány 1992. május 7-én bontotta fel a csehszlovákokkal a bős-nagymarosi vízlépcső építésére kötött államközi szerződést.) A viadalt egyébként a döntőben a „Lászlót” legyőző csehek nyerték meg, a bronzérmes viszont a Femina-Baumag FC lett, amely 11-esekkel nyert a szlovákok ellen.
Halmosi Béláék – azaz a Femina-Baumag FC – maguk is rendeztek egy parádés nemzetközi tornát Százhalombattán és környékén: olyat, amelyre ma is büszke lehetne bármely klubvezető. Az 1,3 millió forintos összköltségű, nyolccsapatos Carrier-kupát az orosz Szpartak Moszkva nyerte meg a Femina-Baumag FC előtt, a harmadik pedig a napjainkban a világ legjobb klubcsapatának tekintendő Olympique Lyonnais elődje, a francia bajnok FC Lyon lett, a pozsonyi Slovant legyőzve a bronzmeccsen.
A korábbi indulók közül a debreceniek nem neveztek az új szezonra, de a mezőnyt három új alakulattal tucatnyi csapatra bővítve, Győr (Ciklámen-Patent SE) és Dunaújváros (Pentele SE) is bekapcsolódott a hazai női futball országos bajnokságába, és jelentkezett egy újabb budapesti klub is, a Pepita Sárkányok.
A Fekete Zoltán által dirigált győriek „előélete” hasonló a vidéki klubokéhoz: egy kispályás csapat alkotta mag erősödött meg annyira, hogy vállalhatta a nagypályás bajnokságot, a küzdelmet a legjobbakkal – tavaszra, illetve a szezon végére derült ki igazán, hogy milyen jól tette. A másik vidéki újonc, a helytörténetben is szakértőnek számító Szabó Tamáshoz, a legendás dunaújvárosi kispályás tornák „atyjához” kötődő Dunaújvárosi Pentele SE (még a korabeli forrásokban is keveredik az SE és az SC megjelölés) a település régi nevét is igyekezett megőrizni az utókornak.
A Pepita Sárkányok játékoskerete az 1990-1991-es bajnokság „László II-jére” épült. A ferencvárosi zöld-fehérek az akkori szezon után útilaput kötöttek a tulajdonképpen jól szereplő, a mezőny első felében végző csapat trénere, Bukovszkiné Boros Piroska talpára – játékosai többsége pedig úgy gondolta, kiböjtöli az egyéves eltiltást (azaz az átigazolásból kizárást) is, és új klubot alapít az edzővel. A roppant „amerikai”, Pepita Sárkány név és a választott lila-sárga szín eredetéhez azóta is több legenda kötődik: van, aki a józsefvárosi Sárkány utcát is emlegeti, van, aki a korszakban nagyon népszerű Pa-dö-dö együttessel hozza összefüggésbe – de van, aki szerint egyszerűen csak bedobta valaki a tréfás nevet, a többieknek pedig megtetszett.
A vidám hangulattól függetlenül, ijedtséggel kezdődött a szezon: a Nemzeti Sport rövidhíre szerint, vérhas járvány miatt kellett szeptember végére halasztani a nyitóforduló Dunaújvárosi Pentele–Szegedi TC mérkőzését. A hamar elmúló baj mellett átigazolási hírek tartották izgalomban a magyar női futball nagyjából ezerfős szimpatizáns táborát. A csapatcserék közül kétségtelenül két „ősfeminás” válogatott klubváltása számított szenzációnak: Kiss Lászlóné a bajnokcsapathoz, a Renova Spartacushoz, Vrábel Ibolya pedig a nagy terveket szövő Ferencvárosi László Kórházhoz igazolt. Az első válogatott meccs egyetlen találatát szerző, 1991-ben a bajnokság gólkirályi címét is elnyerő „Stobi” mellett, a nem sokkal korábban megalakított román válogatott alapemberének számító Stefán Krisztina is komoly erősítést jelentett Magyari László csapata számára. De, nem csak a „László” igazolt minőségi légiósokat. A Femina 600 ezer forintot szurkolt le a nagyváradi Rapid szintén válogatott trojkájáért, Kiss Andreáért, Carmen Marinauért és Anisoara Ciucurért, de a legnagyobb fogást mégsem közöttük kell keresni: az Efroszina Kovacseva, a bolgár Lokomotiv Sztara Zagora valóban Európa-klasszis gólkirálya.
Aligha csoda, hogy az élklubok vezetői „légiósok” megszerzésére is törekedtek. A magyar bajnokság legjobbjai továbbra is nagyon kelendőek voltak, először a svédek, azután a belgák és a franciák, de mindenkinél lelkesebben a németek csábították a mieinket. 1992 őszén például a Renova Spartacus két ásza, Bárfy Ágnes és Nagyabonyi Ildikó volt „fél lábbal” már a Bayern München játékosa (ebben az időszakban a TSV Siegenből átigazoló Kern Edit is a bajor sztárcsapatot erősítette). Az ő müncheni szerződtetésük ugyan elbukott a munkavállalási engedély útvesztőjében (Nagyabonyi utóbb az STV Lövenichhez igazolt), de a lászlós Petike Katalin például télen a VfL Limburg 07-hez szerződött, ahol egy bizonyos Hossein Nikandish is játszott a férficsapatban, illetve edzősködött.
De, kanyarodjunk vissza a bajnoksághoz, amelyben az első nagy derbire október elején került sor, a Renova a Kőér utcai Szpari pályán, „csak” 2-2-t játszott a trónkövetelő Ferencvárosi László Kórház ellen. A Femina-Baumag FC-t viszont mindkét vetélytársa megverte, a „László” viszonylag simán, a Renova pedig remek meccsen, óriási csatában.
November 2-án, a Kőér utcában, hiába vezetett kétszer is a Femina-Baumag FC, hiába játszott Efa Kovacseva ellenállhatatlanul, hiába küzdött a 10. perctől emberhátrányban futballozó Femina szinte extázisban, és hiába védett ki Bauerné még egy büntetőt is, a meccset a Téglási – Póczik (Tarjányi), Nagyabonyi, Szepesházy, Jankó – Dsubák, Kissné, Bárfy – Horváth K. (Kreisz), Fülöp, Oláh (Sasvári) összeállításban játszó bajnokcsapat nyerte meg, 4–3-ra.
A győzelemmel, az új bajnokságra Kissné mellett a Szegedről a fővárosba visszatérő Dsubák Edittel, valamint az Egerből érkezett Szepesházy Krisztinával is erősödött Renova Spartacus ebben a kiírásban is veretlenül, egyetlen döntetlennel lett őszi első, egy ponttal megelőzve az Egerben 2-2-es döntetlent játszó Ferencvárosi László Kórház I-et, öttel (!) a két vetélytársától kikapó, és Egerben, sőt Szolnokon (!) is döntetlent játszó Femina-Baumag FC-t. 1992 őszének kellemes meglepetése volt, hogy a kiegyensúlyozottan, sőt Márki Andrea és az exgyulai Szabó Tünde támadójátékának köszönhetően eredményesen is futballozó Szegedi TC a negyedik helyen állt a tabellán, pedig egy év alatt két ászát (Fodor Katalint és Dsubák Editet) is elveszítette.
Szoros, nagy csata dúlt tehát a két éllovas között, „féltávnál” mindössze egy pont különbséggel vezetett a Renova, alkalmasint azonban mégsem gondolta senki, hogy a tavasz „minden idők” legszorosabb bajnoki befutóját hozza – elképesztően fordulatos dramaturgiával.
A Renova Spartacus úgy kezdte a tavaszi szezont, hogy annál jobban nem is kezdhette volna. A márciusban és áprilisban összesen öt bajnokit játszó címvédő-listavezető valamennyi mérkőzését megnyerte, méghozzá úgy, hogy gólt sem kapott! A Ferencvárosi László Kórház I viszont egy pontot a Kelen-pályán hagyott, a játékos-edző Bukovszkiné, valamint Buj Emese és Ferenczi Anna remek teljesítményének köszönhetően, a Pepita Sárkányok 1-1-es döntetlent játszott Magyari László csapatával. Ezzel a Renova, április végén, már „egymeccses” azaz kétpontos előnnyel állt a tabella élén, de várt még rá egy mérkőzés a „László” ellen.
Mielőtt azonban a célegyenesbe fordultak a csapatok, szenzációs, és mi tagadás, „mai fejjel” nehezen érthető földindulásról számolt be a Nemzeti Sport.
A sportnapilap április 28-i száma jelentette, hogy „alapos frissítésen esett át két OB I-es női labdarúgócsapat a fővárosban. A László Kórház SC szakmai igazgatójának Teschner Emilt választották, míg Magyari László és Virág Iván lett az edző. A Femina-Tüvati FC-t, ezentúl Kiss Mária és Pleskó Pál irányítja majd. Hat labdarúgó (Bauer Istvánné, Tóth Judit, Bóni Mária, Faragó Tamásné, Carmen Marinau és Efroszina Kovacseva) a Feminából a László Kórház csapatába igazolt, a ferencvárosiaktól pedig Molnár Adrienn, Fodor Tímea, Hosszú Erika, Máté Adél, Tollár Emese és Dömök Tünde került a Femina-Tüvati FC-hez. Az átigazolásokból egyértelműen kiderül, hogy a László Kórházból egy igazi sztárcsapatot akarnak faragni, ugyanis jelenleg hét válogatott labdarúgóval rendelkeznek, míg a nagy múltú Feminának nincs válogatott futballistája!”
Aligha érdemes abba belekötni, hogy a gólkirály Bökk Katalin ott maradt az áprilisban új főtámogatót találó, immár Femina-Tüvati néven szereplő patinás csapatban, mint ahogy Kalocsai Klára, illetve a térdoperációja után lábadozó, hirtelen edzővé (is) váló Kiss Mária is szerepelt korábban, de még később is a válogatottban.
Sokkal érdekesebb, ha úgy tetszik furább, és nehéz volna ebbe a sorba a „sportszerű” kifejezést beilleszteni, hogy a bajnoki versenyfutás közepén, az egyik csapat válogatottak garmadával erősíthetett. A megerősített „László” első meccsén, Pécsen nyert 1-0-ra, de rögtön utána a Femina-Tüvati FC elleni derbi következett, amit 4-0-megnyert az „új László”. A ferencvárosiak négy góljából hármat Paraoánu Aranka lőtt, de rúghatott volna akár még egyet: a sportnapilap azt tudósította a rangadóról, „a mélyen tudása alatt játszó Feminát szinte lefutballozták a zöld-fehérek, akik azt a luxust is megengedhették, hogy Paraoánu a 78. percben 11-est hibázzon”.
De, a Renova mögötti kétpontos hátrány továbbra is megmaradt, a „Lászlónak” győznie kellett egy héttel később, május 16-án, a lágymányosi Vegyész utcában ahhoz, hogy befogja ellenfelét. A derbin azonban a pályára lépett 25 játékos közül senki sem lőtt gólt, 0-0 lett a végeredmény, és miután a következő két fordulóban mindkét csapat megnyerte a meccseit, a Renova Spartacus 40, a Ferencvárosi László Kórház I 38 ponttal várta az utolsó játéknapot, amelyen a félig-meddig bajnoknak tekintett Renova a Vegyész utcától csak pár sarokra, a szintén lágymányosi Kábel-pályán, a Femina-Tüvati FC vendége volt.
Fülöp Beáta góljával, a 15. percben a Téglási – Póczik, Kissné, Szepesházy, Jankó – Dsubák, Bárfy, Horváth K. – Bajkó, Fülöp, Oláh összeállításban játszó Renova Spartacus szerzett előnyt: simának nézett ki az aranyérem sorsa. A Kiss Mária által irányított Femina-Tüvati azonban megmutatta, hogy igazi sportemberek alkotják! A Hosszú – Molnár, Mészáros, Kalocsai, Rácz – Csáti, Máté (Fodor T.), Császár, Sebestyén – Berecz, Bökk összeállításban játszó hazaiak Bökk Katalin két góljával előbb (27. p.) egyenlítettek, majd (70. p.) a győzelmet is megszerezték.
A Renova Spartacus negyvennyolc mérkőzéses veretlenségi szériája szakadt meg, és miután délelőtt a László Kórház I – a papírformát igazolva – 3-0-ra nyert az őszi remeklés után a bajnokság második felében mindössze 6 pontot szerző Szegedi TC ellen, a ferencvárosiaknak is 40 pontja lett!
Őrült számolgatás kezdődött, amelynek végeredménye, hogy a Renova Spartacusnak és a Ferencvárosi László Kórház I-nek nem csak a pontszáma, de a gólkülönbsége is azonos, +70. „Minden idők” legszorosabb, legfordulatosabb bajnoki csatájában az döntött, hogy a Renova Spartacus több gólt, 86-ot lőtt, míg ellenfele „csak” 83-at.
Ha lúd, legyen kövér, gondolhatták Bencsik Lászlóék a Renovánál, mert a sárga-kékek a bajnoki cím mellé az első ízben kiírt Női Magyar Kupát, majd augusztusban, a Népstadionban (5000 néző előtt, a férfiak fináléjának előmeccseként) a Szuperkupát is elnyerték. (A Női Magyar Kupa döntőjébe a Renova és a Pécsi Fortuna FC jutott be, de a mecsekiek sérülések és terminus-egyeztetési nehézségek miatt, lemondták a mérkőzést. A Renova játék nélkül lett kupagyőztes, az MLSZ pedig azzal „kárpótolta” a pécsieket, hogy ők játszhattak a Szuperkupáért. A Szuperkupát és az érte járó 100 ezer forintos pénzdíjat – a nyeremény épp a tizede volt a férfi csapatok egymilliós jutalmának – a 4-0-ra győző Renova nyerte meg.)
A mesterhármassal 15. születésnapját is ünneplő Renova Spartacus a legutóbbi négy bajnokságból hármat megnyert, és a negyedikben is csak rosszabb gólkülönbségével maradt le az aranyéremről. Ha a kupaküzdelmek felé is pillantunk, az 1990-ben kezdődött szárnyalással, Bárfy Ágnesék, a lehetséges hat trófeából ötöt megszereztek. Korszakos, emblematikus csapatot ünnepelünk!
Volt vajon a Föld hét és félmilliárd lakója között akár egy is, aki gondolta volna, hogy ez az 1993-as lesz a Renova legutolsó bajnoki címe?
A Renova Spartacus SE bajnokcsapatának tagjai: Téglási Eleonóra – Bajkó Rita, Balogh Tímea, Bárfy Ágnes, Dsubák Edit, Fricsovszky Beáta, Fülöp Beáta, Horváth Klára, Jankó Zsuzsanna, Judik Barbara, Kenessei Mónika, Kiss Lászlóné, Kreisz Zsuzsanna, Nagyabonyi Ildikó, Oláh Eszter, Papp Annamária, Póczik Erzsébet, Sasvári Nikolett, Szalay Szilvia, Szepesházy Krisztina, Tarjányi Kármen, Török Erzsébet, Vancza Karolina és Vladika Tünde. Edző: Bencsik László és Lipták Sándor.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), valamint az Arcanum digitális médiatárat.
