Női futball
Kapcsolódó cikkek
1988 nyarára véget ért a Ferencvárosi László Kórház első nagy szériája, a majd’ két évtizedes múltra visszatekintő Femina, aktuális nevén Femina Észak-Pesti ÁFÉSZ (a korabeli források többsége nagy P-betűt használ a csapat nevében – DA) pedig, a Budapesti Volán és a Fővárosi Sütőipar női csapatának megszűnése miatt, mindössze 14 fordulós sorozatban, megszerezte első országos bajnoki címét.
Tekintsünk most el egy pillanatra attól, hogy az 1984 előtt befejezett bajnokságok „hivatalosak” voltak-e, vagy sem, csak arra koncentráljunk, hogy a BLSZ által kiírt viaskodásokban is a korszak, az ország legjobb csapatai futballoztak. De, együtt nézve a hivatalos, és a „bajnokságok előtti” bajnokságokat is, igaz: a legelső, a kísérletinek tekintett, egyidényes 1971-es bajnokság után, ez, az 1988-as aranyérem a Femina első bajnoki címe.
Pedig, a nyolcvanas években, a Feminának mindig „legalább olyan jó” játékosai voltak, mint az éppen aktuális bajnoknak. Kiss Mária nem csak a korszak, de a magyar női futball majd’ ötvenéves történetének legjobb kapusa, és a klub rajta kívül is rengeteg ászt adott az aktuális szövetségi kapitány (előbb Tóth Ferenc, majd Rákosi Gyula) válogatottjába. Kiss Lászlónét nyugodtan tekinthetjük a magyar futball történetében ugyanolyan korszakos egyéniségnek, mint – ha már a posztjánál maradunk – Mészöly Kálmánt, de mellette Oroszki Ildikó, Dsubák Edit, a László bajnokcsapatából érkezett Till Gabriella és Tóth Judit, vagy a válogatott első gólját szerző „Stobi”, azaz Vrábel Ibolya is a legjobbak közé tartozott. És, beértek mellettük a ’88-ban még középiskolás korú fiatalok – Nagy Andrea, Főfai Tímea, Bökk Katalin – is.
De, akkor miért „csak” 1988-ban lett először aranyérmes a Femina Észak-Pesti ÁFÉSZ?
Természetesen több válasz is adható – és így, harminc év távlatából nehéz is lenne egy igazi okot találni.
Ha a játékoskereteket nézzük, alkalmasint igaz, hogy Lovász Gyöngyi 1988-as, németországi szerződése előtt a Lászlónak volt a legmasszívabb kerete, a Renovának pedig – Bárfyval és Kernnel – a legeredményesebb csatárai. De, talán az is szerepet játszhatott, hogy – ha a szocializmus éveire emlékezve fura is a jelző – a Femina „maszek” csapat volt, míg a másik kettő (és például amíg létezett, a Fősped Szállítókból lett Budapesti Volán SC) mögött, az akkori szóhasználat szerint „bázisvállalatok” álltak.
Ez a „maszekség” magyarázza egyébként, hogy az alapítástól eltelt bő másfél évtizedben, az első támogató, az Észak-Budai Vendéglátóipari Vállalat még csak „szponzor” volt, de már a hetvenes évek elején két óbudai sportegyesület, a III. kerületi TTVE, majd az Óbuda TSZ SK is gazdája volt a Femina „márkanevet” mindig következetesen továbbvivő csapatnak. Utána a XVI. kerületi Tanács lett a „keresztanya”, mígnem eljutottunk az Észak-Pesti ÁFÉSZ-ig. (Az ÁFÉSZ a szocializmus éveiben Magyarországon elterjedt, a boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve. A mozaikszó jelentése: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. – DA) Az Észak-Pesti ÁFÉSZ – elsősorban Vass Nándor igazgatónak, valamint Mészáros József kereskedelmi főosztályvezetőnek, egyben a sportkör elnökének köszönhetően – a kor lehetőségeihez mérten, nagyon jó körülményeket biztosított a női futballistáknak. De, a jó sem tart örökké…
Az 1988-as bajnoki címet követően megszűnt a támogatás lehetősége, de a Femina akkor is talpon tudott maradni – köszönhetően annak is, hogy a szponzorok megtalálásában, bevonásában is megelőzte korát. De, igaz az is, hogy Virág Iván, aki szakosztályvezetőként dolgozott a minél jobb feltételekért, úgy emlékszik vissza, volt, hogy „négyen vagy öten mentünk, huszonnégy órában a szponzorokat felkutatni”.
Egy évvel később, 1989 nyarán Hegyi Iván írt riportot a Népszabadság hasábjain, a női futball „szentháromságának” működéséről, ebben a „glasznoszty” jegyében, ablakot nyitott a csapatok pénzügyeire is. Akkor már arról számolhatott be, hogy „…az egyelőre mostoha sorsú magyar női labdarúgásban a Tipográfiával nemrégiben egyesült Femina van a legkedvezőbb kondíciók között. Az együttest öt szponzor támogatja: a Budapest Bank Rt. 900 000, a Hungária Biztosító és a Tripod kisszövetkezet egyaránt 300 000, a Dunai Kőolajipari Vállalat 290 000, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat 100 000 forintot utal át évente a klubnak. Hogy mire megy el a tekintélyes összeg? A klub a Kőbányai úti sporttelep (a Ganz Mávag pálya – DA) állandó bérlője, s a pályadíj évente 360 000 forint. A stadiont a jelenlegi állapotában látva, ez óriási summa. Noha a gyep előírásszerűén gondozott, a lelátó korhadozik, a kerítés foszlott, a nézőtér mögött, a támla nélküli, koszos padoknál tyúkok kapirgálnak. Még jó, hogy nem egy nagyobb stadiont szemeltek ki maguknak a feminások! Akik — mint azt Teschner Emil szakosztályigazgatótól megtudtam — további kétszázezret szurkoltak le azért, hogy vidéki játékosaik számára lakásról (négyen laknak egyben), illetve kollégiumi elhelyezésről gondoskodjanak. A többi pénz a csapat körüli kiadásokra, valamint az utazásokra kell, ameddig futja…”
A Femina Észak-Pesti ÁFÉSZ bajnokcsapatának tagjai: Hosszú Erika, Kiss Mária (kapusok) – Bökk Katalin, Debre Erzsébet, Dsubák Edit, Főfai Tímea, Hábetler Csilla, Kiss Lászlóné, Máté Adél, Nagy Andrea, Nagy Erzsébet, Németh Borbála, Oroszki Ildikó, Till Gabriella, Tóth Judit, Vrábel Ibolya.
A bejegyzés készítése során forrásként használtuk Mester Kata Olympia szakdolgozatát (Testnevelési Egyetem), valamint az Arcanum digitális médiatárat.
