BIGtheme.net http://bigtheme.net/ecommerce/opencart OpenCart Templates
Gyorshírként
Kezdőlap / Történelem óra / Cikkek / A női futball hősei / Ők csak nyertek – nem is gondolták, hogy hősökké válnak
Kern Edit harcban a német Ingrid Zimmermannal (a cikk képei Kegyes András fotói, megjelentek 1985-ben, a Képes Sportban)

Ők csak nyertek – nem is gondolták, hogy hősökké válnak

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1983-ban írt ki először „hivatalos”, országos bajnokságot. A „Magyar női futball – A bajnokságok” című könyvben utaltam rá, a szövetség szándékát nagymértékben erősítette az is, hogy az MLSZ elnöke, dr. Szepesi György egyben a FIFA végrehajtó bizottsági tagja is volt, aki testközelből látta a két nagy futballszervezet, a világszövetség, valamint az UEFA számára hirtelen milyen fontos lett a női labdarúgás.

Már 1984-ben kialakult a majdani válogatott gerince, de az előkészületek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a női futball ügyekben roppant óvatos, apró lépésekkel haladó MLSZ országos válogatottnak, ha úgy tetszik, magyar női labdarúgó-válogatottnak tekintse a keretet.

1984 nyarának végén a „Budapest-válogatott” játszott négy mérkőzést az olaszországi Riva del Gardában, a Dolomit-kupán, majd szeptember végén, a budapesti Postás pályán Bécs (azaz Ausztria) csapatával. ha valaki megnézi az összeállítást, Tóth Ferenc irányításával gyakorlatilag a későbbi komplett, országos válogatott szerepelt ezeken a találkozókon. Sőt, tulajdonképpen ebbe a sorba illeszthetjük az 1985 januárjában, a bécsi Stadhalléban rendezett nemzetközi női teremlabdarúgó-tornát, amelyen szintén a Budapest-válogatott zúzta rommá az osztrák elitet.

A változást, az országos válogatott megalakítását (vagy, mondjuk úgy, a „keresztelőt”?) alkalmasint az motiválta, hogy a nemzetközi szövetségben jelentős szerepet vállaló dr. Szepesi György fontosnak tartotta, hogy Magyarország is részt vegyen az 1987-es női labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőjében.

A torna csoportbeosztása már 1984 nyarán elkészült (a nyugat-németek játszottak is ősszel selejtezőt), így a magyaroknak volt alkalma alaposan felkészülni. 1985 tele különösen fagyos, hideg volt, de ez nem akadályozta meg a Tóth Ferenc által kiválasztott, harminc fős, bő keretet, hogy február elejétől roppant kemény felkészülést csináljon végig.

Érdekesség, hogy az MLSZ nem Siófokra tervezte a női válogatott első hivatalos mérkőzését, az NSZK elleni találkozót. Az időpont is más lett volna. Az volt a szövetség szándéka, hogy április 3-án, a korszak egyik legnagyobb ünnepének tiszteletére, „kettős mérkőzést” szervez a Népstadionba: a Magyarország–Ciprus férfi vb-selejtező előtt léptek volna pályára Lovász Gyöngyiék. Bár Ciprus nem számított különösebben veretes ellenfélnek, a dr. Mezey György által irányított, a vb-selejtezőkön szárnyaló, százszázalékos csapat óriási népszerűsége 40 000 szurkolót vonzott a Népstadionba – bizony, jó lett volna az az előmeccs.

Ch. Gáll András már említett cikkében, Góliás Róbert, a magyar női futball atyamestere azt mondja, „a nyugatnémetek nem vállalták a nagy nyilvánosságot” – Akár így is lehetett, mindenesetre Siófok, az akkor fénykorát élő (1984-ben Magyar Népköztársasági-kupa győztes, 1985-ben az NB I-be feljutó) Siófoki Bányász SE, jó házigazdának bizonyult. Kétezer szurkoló (a következő hétvégén 2500 néző váltott jegyet a Bányász és a Debreceni Kinizsi rangadójára) várta, hogy Kovács I. László játékvezető a pályára vezesse a két csapatot.

A sportnapilapot, a Népsportot Kiss László, az egykori kiváló élvonalbeli labdarúgóból lett avatott újságíró tudósította, nézzük a mérkőzés krónikáját az ő szemén keresztül. Az írás, nem csak múltidézőnek, a szemléletet mutató „kordokumentumnak” sem utolsó.

Másfél órával a meccs előtt még alig vagyunk, nézzük a siófokiak edzésének utolsó mozzanatait. Csupán a plakátok és a kitartóan lengedező zászlók jelzik, hogy ünnep készül a meglehetősen lehangoló környezetben. Nem tudom, hogy 1902. október 12-én hogy nézett ki a Wacker pályája a Práterben, de maga a létesítmény aligha lehetett szerényebb a mai siófokinál. Persze, nemzeti színeinkért akkor a férfiak lépték első alkalommal pályára. A nőkhöz mindig kellemesebb hátteret képzel az ember.

Hogy a magyar lányok milyent képzelnek, nem tudom, mindenesetre ők érkeznek elsőként, s pár pillanatot még elkapnak az edzésből. Közben svájcisapkás ember gereblyézget, nem túl lelkesen. De hát válogatott találkozó lesz, elő kell készíteni a pályát. Ellenfél egyelőre nincs, a magyarok mégis egy órával a kezdés előtt az öltözőbe vonulnak. Bárfy Ágnes visszajön, s röviden nyilatkozik a rádiónak. Hiába, ha akarjuk, ha nem, mindenképpen sporttörténeti mérkőzés következik.

Ezt igazolandó, megérkezett a TV-hiradó stábja s lassan a közönség is gyülekezik. Es jönnek a német lányok is. Takarosak – mondja egy férfiú. Ügy látszik, a női meccs nem melegítéssel, inkább gusztálással kezdődik, működnek az ősi reflexek. Talán a rendezőben is az munkál. Elém áll, amikor az összeállításért az öltözőbe megyek…

Folyik a melegítés, mégpedig egyszerre. Mindkét edző dirigálja a csapatát. Közben dolgoznak a fényképezőgépek, s jönnek a játékvezetők. Mindhárom férfi, és mindhárom magyar. Ilyesmi a futball hőskorában már előfordult. Majd a Radeczky-induló vezeti pályára a csapatokat; van virágcsokor, és zászlócsere és himnusz.

Aztán figyeljük, amint a németek kezdenek. és vezetik az első támadást. Nincs hajrá magyarok, csupán egy kis csoport tart nagy nemzeti színű zászlót. Valamennyi zászlólengető lány. Szépen teszik, odanézz, odanézz! – hangzik az elismerés, egyelőre a vendégeknek. Főleg a németek támadnak, s az a vélemény, hogy a 10- es a sztár. És a 10-es, vagyis Neid lő egy keményet, s máris „előkerül” az első taps. Az ősi esztétikai mércét, amellyel eddig a női lábat mustráltuk, másfajta mértékegység váltja fel.

A nézőtér hangnem e mégis elüt a megszokottól: Aranyoskám, keményebben! – harsogja egy éltes úr, pedig a keménységre igazán nem lehet panasz. Húsz perc kell az első magyar helyzethez, és egy pillanat a kihagyásához: Kern vár ki, s elcsenik előle a labdát. Nincs különösebb izgalom, a lányok egyelőre békén hagyják a kapusokat. A közönség lassan beleéli magát: bosszankodik, dicséri Kissnét, és csak úgy megszokásból, időnként sértegeti a játékvezetőt. Pedig nincs különösebb ok rá. De ez már Így van, futballmeccsen vagyunk. Futballmeccsen, ahol Bárfy megszerez egy kirúgást, észreveszi, hogy kinn áll a kapus, és 40 m éterről csaknem a hálóba emel.

Aztán Lovászt ápolják, majd Vrábelt ölelgetik. mert a 35. percben két védő között 14 méterről a jobb alsó sarokba kocogtatja az első magyar válogatott gólt. A vendégek kétszer is érdekes, de eredménytelen szabadrúgásvariációt mutatnak be, s már vége is az első negyven percnek. Szünetben, több csere történik, s alkalmi kórus énekétől kísérve folytatódik a mérkőzés. A vendégek támadnak, gyorsabbak, talán valamivel ügyesebbek, és a szél is velük van.

Időnként, mint egy impresszionista festő csatajelenete, olyan a magyar kapu előtere. Ha nincs is annyi szín, de résztvevő az igen. Egyelőre tart az előny, persze most ehhez egy ízben Kiss kapusbravúrja is szükségeltetik. A nézők egy része cserét reklamál, de hogy ki jöjjön le, arról megoszlanak a vélemények. A közönség is érzi. hogy szorongatnak a vendégek.

Van munkájuk a magyar védőknek, de azt megfelelően látják el. Jeneit például mindenki dicséri, Bárfy esésénél 11-est követelnek a szurkolók, de ez Kovács játékvezetőnél nem talál megértésre.

Öt perc van hátra, amikor Kern átemel a kapuson, már mindenki gólnak örül, de Zimmermann beéri, és a gólvonal előtt kitessékeli labdát. Még Bárfy léc alá tartó szabadrúgása jelent eseményt, majd felhangzik a játékvezető sípja, valamint a nézők egy részérek kiáltása: „Gyertek ide, gyertek ide!”

Vége, hát ennyi volt, megtörtént, mégpedig győzelemmel…

Magyarország – Német Szövetségi Köztársaság 1-0 (1-0)
Siófok, 2000 néző. Vezette: Kovács I. László (Juhász, Pain). Gólszerző: Vrábel (35. p.) 1-0.
Magyarország: Kiss Mária – Bukovszki Jenőné, Kiss Lászlóné, Matskássyné Boda Mária, Jenei Anikó – Lovász Gyöngyi, Bárfy Ágnes, Szegediné Lojd Zsuzsa – Vrábel Ibolya (Markovics Magdolna), Kern Edit, Keresztes Zsuzsanna (Tóth Ilona). Szövetségi edző: Tóth Ferenc.
NSZK: Marion Isbert – Elke Richter, Ingrid Zimmermann, Christel Klinzmann, Frauke Kuhlmann (Britta Unsleber) – Rike Koekkoek, Silvia Neid (Marie-Luise Gehlen), Sissy Raith – Anne Kreuzberg (Martina Voss), Petra Bartelmann, Birgit Offermann (Melanie Lasrich). Szövetségi kapitány: Gero Bisanz.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 2015-ben, a mérkőzés 30. évfordulóján köszöntötte és ajándékozta meg a sporttörténelmi mérkőzés főszereplőit. 

Rólunk Denes Andras

avatar
Sokan kérdezik, miért nem szeretik, miért nem támogatják többen, jobban, a női labdarúgást? A mi válaszunk erre az, azért, mert még nem voltak olyan szerencsések, hogy megismerhették… Aki pedig szeretne olyan szerencsés lenni, az aligha találhat jobb partnert, mint a NŐIFUTBALL.COM

Ezt már olvastad?

Simple Női Liga: az utóbbi évek legnagyobb tülekedése a “piacon”

Július 31-vel lezárult a nyári átigazolási időszak egyik fontos szakasza, sőt két hét múlva már ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.