Bő két héttel, a kijevi döntő után, az európai szövetség közzétette az UEFA Női Bajnokok Ligája 2017-2018-as szezonjának álomcsapatát.
Pontosabb volna persze – ha a magyar nyelvben ennek volna értelme – az „álomkeret” szót használni, az UEFA is 18 játékost jelölt a legjobbak közé.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, minden ilyen összeállítás, játék. Még akkor is, ha nem nélkülözi a szakmaiságot, és látni azt a paradoxont: miközben senki nincs a keretben érdemtelenül, vannak olyan hiányzók, akiknek bizony ott volna a helye.
Ahhoz képest például, hogy a VfL Wolfsburg milyen meggyőző teljesítménnyel menetelt a döntőig – győzte le ősszel elképesztő különbséggel az Atlético Madridot, döntötte el már az első meccsen a továbbjutást Prágában, majd Londonban, a Chelsea ellen is – számomra aránytalan az elképesztő Olympique Lyonnais dominancia.
A tizennyolc játékos közül kilenc, azaz pont a fele a címvédő játékosa – kimaradt Bouhaddi, aki alig kapott gólt a sorozatban, de tény Almuth Schulttól és Sandra Pañostól több bravúrt láttunk, számomra most a spanyol kapus a poszt non plus ultrája – és az alapcsapatból egy mezőnyjátékos, aki lehetett volna a holland Van de Sanden, ő nálam minden csapatban bent lenne.
A VfL Wolfsburgot viszont Schult mellett „csak” Pernille Harder és Ewa Pajor képviseli – nekem hiányzik Nilla Fischer, de mindenekelőtt Sara Björk Gunnarsdóttir, akár Pajor kárára is.
Természetesen tagja a szezon csapatának Marozsán Dzsenifer is – a kiválasztott tizennyolc játékos közül ő az egyetlen, aki a legutóbbi négy év valamennyi álomcsapatában benne volt.