BIGtheme.net http://bigtheme.net/ecommerce/opencart OpenCart Templates
Gyorshírként
Kezdőlap / A Jet-Sol Liga hírei / JSL: Másodszor is volt Budán kutyavásár…
A harminc bajnokból, 25 ott van a képen! (Fotó: mlsz.hu)

JSL: Másodszor is volt Budán kutyavásár…

A kedvelt, sokat idézett népmesei szólás szerint, „egyszer volt Budán kutyavásár”. A Jet-Sol Liga 2017-2018-as szezonjának históriája azonban azt igazolja, ha kutyákkal ezúttal nem is találkoztunk, az előzetesen továbbra is „szinte lehetetlennek” titulált dolgok, megtörténhetnek újra…

A hazai női élvonal 35. „hivatalos” bajnoksága előtt, a tippelők, jósolók többsége annak ellenére a Ferencvárost tartotta az aranyérem legfőbb várományosának, hogy az MTK Hungária volt a címvédő. Pedig, a kék-fehérek a legutóbbi kiírásban már bizonyították, hogy a párbaj – amelyben lényegesen nagyobb szerep jut a csapategységnek, a meccseket eldönteni képes egyéni kreativitásnak, sőt virtuozitásnak, és az „itt és most” képességének, mint a ligarendszerben játszott hagyományos bajnokságban – más kvalitásokat kíván, ezekben pedig Pinczi Anitáék kifejezetten jónak számítanak.

Árnyalta a helyzetet az is, hogy a Ferencváros, ha „darabra” nézzük a kulcs-, vagy mondjuk így, sztárjátékosokat, gyengült erre a szezonra. A távozó hármas, Ebere Orji, Jelena Csankovics és Zágor Bernadett trojkája alkalmasint nem csak létszámában erősebb, mint a helyére érkezett Szabó Viktória. Diószegi Fanni duó.  

A Ferencváros tehát gyengébb kerettel vágott neki a szezonnak, miközben azért az is igaz, Csiki Anna, és Kocsán Petra fejlődésének, majd Pusztai Sára felfedezésének köszönhetően, a fiatalok pluszt tudtak hozni.  De, ennek ellenére a többség mégis elsőszámú esélyesnek titulálta a Fradit, egyetértetve a nőifutball.com véleményével abban: a „sima” bajnoki szisztémában aligha szerezne több pontot bárki is Bognár Enikőéknél, ám a Jet-Sol Liga bajnoki döntős rendszerében további három (MTK Hungária FC, ETO FC Győr, Diósgyőri VTK), vagy akár öt csapat (az említettek mellett a Haladás-Viktória FC és az Astra HFC) indul eséllyel harcba a fináléért – ott pedig már bármi megtörténhet.

A rajton, sőt a rajt utáni hetekben, az ebben az évtizedben a hazai mezőnyből kiemelkedő két fővárosi nagyágyú, az MTK Hungária FC és a Ferencváros mellett, különösen az ETO mutatott olyan formát, és nem utolsó sorban eredményességet, ami alapján a legszűkebb elitbe sorolhattuk.

Az új edző, Lenzsér Zsolt által irányított csapat kiemelkedő képességű, nemzetközi sztárral, a brazil válogatott Aline Reisszel, erősített a kapuban, ami nem csak azt jelentette, hogy kevesebb gólt kapott a csapat. Lényegesen szervezettebbé, tudatosabbá vált az ETO védekezése, labdakihozatala, aminek azután a csatárok eredményessége is hasznát látta. Bár Gődér Brigitta, a csapatkapitány, sérült volt a szezon elején, az Aline Reis – Fél Patrícia, Kovács Laura, Sárosi Csilla, Fél Alexandra (Gődér Brigitta) – Adriana Rodrigues – Erdész Fanni, Dénes Dorka – Süle Dóra, Paula Ugarte, Sípos Lilla alapcsapattal, négy, a magyar női futball egyik legnagyobb tehetségét, Erdész Fannit is számolva öt új játékost beépítve, olyan eredményesen futballozott az MTK-t is legyőző, a Diósgyőr ellen idegenben nyerő ETO, hogy a 9. forduló után a listavezető Ferencvárossal lépést tartva, öt ponttal előzte meg a 3. helyen álló MTK Hungáriát, kilenccel (!) a 4. helyezett DVTK-t.

Bár az első kilenc fordulóban a Ferencváros és az MTK is több gólt lőtt, az ETO védelme és Aline Reis mindössze ötször kapitulált – a vetélytársak közül a Fradi 9, a Viktória 10, az MTK 11 kapott gólnál járt. Az alapszakasz végére az ETO 16 gólt kapott, a többiek közül a Ferencváros 11-et, az MTK 12-t, a DVTK 14-et…

Tudjuk, hogy a futballban nincsen „ha”.

Soha nem derül ki, ha a csapatot működtető sportszervezet belső problémái, a pénzügyi gondok, és emberi gyengeségek nem verik szét az október elején a bajnoki döntőt jelentő második helyre legesélyesebbnek számító ETO-t, hogyan alakul 2018 tavaszán csapatok, játékosok jövője. Ám a brazil Aline Reis, a portugál-amerikai-brazil Adriana Rodrigues, az argentin Paula Ugarte, valamint a többnyire csereként pályára lépő, szintén brazil Bruna Turcatto távozott, és a győri csapat a már említett kilencedik forduló, valamint az alapszakasz vége közötti öt mérkőzésen, az MTK elleni döntetlenen kívül a többi négyet elveszítette. A megszerezhető 15 pontból, csak egyetlen egyet gyűjtött be.

A teljesebb képhez hozzátartozik az is, hogy a tavaszi rajton nem csak a négy „légiós” távozása nehezítette az októberben Lenzsér Zsolt helyére, a kispadra (vissza)ült Horváth Tamás helyzetét. Ha a Ferencváros elleni februári szezonnyitó összeállítását összehasonlítjuk a listavezető elleni szeptemberi meccsel, hét (!) játékos hiányzott az akkori csapatból, a tengerentúli légiósok mellett Sárosi Csilla súlyos sérülése és Dénes Dorka hosszadalmas betegsége is szűkítette a keretet. Az ETO – ha akár kényszerből is – akadémista fiataljait helyezte előtérbe, akikkel a rájátszásban már fontos győzelmeket aratott, pontot szerzett a Ferencváros és idegenben a Diósgyőr ellen, de ez sem volt elég már az álmok beteljesüléséhez.

A szezon újonca, a Diósgyőri VTK bizonyos szempontból ellentétes, ám sok tekintetben hasonló utat járt be, mint az ETO. A DVTK játékoskerete ősszel még a 4-5-6. hely környékére „lőtte be” Fórizs Sándor csapatát, ám a téli erősítéseknek, elsősorban az amerikai Gabby Veldman és a kapus Szőke-Nagy Krisztina érkezésének, illetve Nagy Fanni „felfedezésének” köszönhetően, az alapszakasz tavaszi meccsein, háromszor kilencven perc alatt 9 pontot szerezve, 20 gólt lőve és egyet sem kapva, Bianca Sanduék nyújtották a legmeggyőzőbb teljesítményt.

A hazai női futball közössége már a bajnoki döntő lehetséges szereplőjeként is emlegette az időközben a Haladás-Viktória FC legyőzésével a kupadöntőbe is bejutott DVTK-t – ám, és itt láthatunk némi párhuzamot a győriekkel, a Diósgyőr is hullámvölgybe került.

Alkalmasint nem teljesen függetlenül a Ferencváros ellen elveszített kupadöntőtől (amelynek megnyerésére is volt esélye a DVTK-nak), a rájátszás első öt találkozójából Vachter Fanniék mindössze egyet nyertek meg, a lehetséges 15 pontból négyet szereztek meg (valamennyit az ETO ellen). Igaz, a gyenge mérlegen azután kozmetikázott az MTK elleni győzelem, majd a két bronzmeccs sikere. Ha mindezeket együtt nézve igyekszünk értékelni Olivera Markovicsék első Jet-Sol Liga szezonját, talán az áll legközelebb az igazsághoz, hogy a DVTK jól átgondolt építkezéssel, minőségi szakmai munkával, élő klubfilozófiával és a vetélytársak hibái által kínált lehetőségekkel élni tudva, bebocsátást kért és kapott a hazai elitbe. Ám, ahhoz, hogy ott is maradjon, nem állhat meg: tovább kell mennie a megkezdett úton, és ennek részeként három-négy minőségi játékossal megerősíteni a keretét, amely a 2018-2019-es szezon második felében, a Liga felsőházához képest sem volt már ugyan gyenge, ám roppant szűknek bizonyult.

Az MTK Hungária – bajnokként – nem is a Jet-Sol Liga mérkőzéseivel, hanem az UEFA Női Bajnokok Ligája selejtezőjében kezdte a bajnoki évet – nem különösebben sikeresen. Mondhatjuk ugyan azt is, a három ellenfél közül, akit lehetett – a koszovói bajnokot – megverték Szőcs Rékáék, de érdemesebb inkább úgy emlékezni: már a nemzetközi kupamérkőzéseken is látszott, nem sikerültek a nyári igazolások, az MTK nem tudta megerősíteni a keretét, és ez kapkodást, bizonytalanságot szült.

A 2017-2018-es bajnokság és az MTK Hungária kapcsán, gyakran és sokan emlegetik a sérüléseket. Nem mondhatjuk, hogy ebben nincs igazság. (Érdemes, sőt fontos volna ugyanakkor vizsgálni a miérteket is, a „balszerencse” mellett a korábbi erőnléti edző hiányát, az edzőpálya rossz talaját, az edzésmunka minőségét, és a sor akár folytatható is volna…)

Ugyanakkor tény: már a bajnokság első szakaszában, a 7. fordulóig tartó másfél hónapos periódusban, éppen egy bő keretnyi, 22 játékos lépett pályára a Jet-Sol Ligában Szabados György csapatában, utána pedig, október 7-e és a június 1-i bajnoki döntő között már csak 8 lány csatlakozott hozzájuk: a három téli igazolás, Mátyás Noémi, Lauran Berman és Nagy Ágnes, akik már valódi erősítést is jelentettek, Anda Letícia, Vígh Klaudia és Stefán Bernadett, akik egyelőre inkább jutalmul kapták az élvonalbeli játéklehetőséget, valamint Czellér Dorottya és a sérüléséből felépült Palkovics Nóra.

Mindezt látva, hajlamosak lehetünk azt gondolni, inkább a kapkodás, szebben fogalmazva, az útkeresés jellemezte az MTK Hungária kacskaringós őszi menetelését, ami azután tavaszra kiegyenesedett. Utóbbiban szerepe lehetett a vetélytársak, elsősorban a kék-fehérek „mumusává” vált ETO által feladott magas labdának, de talán lényegesebb, hogy a szekeret egész évben teljes erejével húzó, a mérkőzések mindegyikén, illetve döntő többségén pályára lépett mag, Szőcs Réka (14 mérkőzés), Csányi Diána (22), Turányi Lilla (23), Pinczi Anita (23), Nagy Lilla (23), Mátyás Noémi (12, az Újpestről februárban érkezett támadó minden tavaszi meccsen pályára lépett), valamint Demeter Réka (16), Farádi-Szabó Edina (18), Vasas Lea (17), Papp Dóra (15), Tóth Barbara (14), Szabó Zsuzsanna (12) és a sokszor csereként beszálló Szabó Dorka (14) a tudására építve, hozta azokat a meccseket, amelyekkel az MTK Hungária megszerezte a bajnoki döntőt jelentő 2. helyezést, a párbajban pedig látványosan jobb tudott lenni a Ferencvárosnál.

A fentebb felsorolt tizenhárom névből – ők játszottak a meccsek több mint felén – viszonylag egyszerű volna összerakni egy „alapcsapatot”. De, az ősz 10 mérkőzése közül 9-en pályára lépett például Méry Rita, Oláh Adrienn és Kós Petra is, ha rájuk koncentrálunk, máris mondhatjuk, a támadósor lett az MTK Achilles-sarka. Demeter Réka és Szabó Zsuzsanna a bajnokság első felében hiányzott sokat, a végére viszont kialakult az a csapat, amely képes volt az aranyérem megszerzésére, de tény, ehhez kellett a – Nagy Ági sajnálatos, súlyos sérülése miatt két – téli igazolás.

A Felsőház négy csapata közül már csak a bajnoki szakaszt „utcahosszal” megnyerő Ferencvárosról nem esett szó – pedig, aligha lehet látleletet adni a Jet-Sol Liga 2017-2018-as szezonjáról anélkül, hogy a Fradi kórképét nem igyekszünk látni, illetve láttatni.

Alkalmasint nem vagyunk egyedül azzal a véleménnyel, hogy a Ferencváros „bajai” – függetlenül attól, hogy Dörnyei Balázs csapata 17 pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki szakaszt, sőt ez a különbség lehetett volna akár nagyobb, húsz pont fölötti is – nem a bajnoki döntőben kezdődtek.

De, egy a szezont végig domináló, majd aranyérmet szerző csapat esetében bizonyosan lényegesen nehezebb volna azt hangoztatni, a keret (amelyből, ahogy korábban is említettük, távozott Ebere Orji, Jelena Csankovics, Zágor Bernadett, majd Nagy Ágnes is, érkezett Szabó Viktória, Diószegi Fanni, valamint két „légiós”, Boatye Portia és Amela Krso az érkezett és a távozott rovatba is felírható) gyengébb lett, mint amely az előző szezonban hadakozott. De, talán még ennél is szembetűnőbb volt, hogy úgy tűnt: az ősszel még eredményes, tavasszal viszont betliző Szladjana Bulatovics mellett, a magyar kulcsemberek is rossz, de legalábbis rosszabb állapotban voltak, mint ahogy azt megszoktuk tőlük.

Nézzük egy kicsit a számokat is! Az még inkább szubjektív, mint objektív vélemény, hogy ebben a bajnokságban a Ferencváros lényegesen nehezebben, szűkebben nyerte meg a meccseit, mint egy évvel korábban – igaz, megnyerte. Az előző idény 20 meccsén 19 győzelem mellett egy szombathelyi döntetlen jelentette a botlást, ebben a szezonban a 16 győzelem mellé „becsúszott” három döntetlen és egy vereség is. A számok mutatják azt is, hogy amíg a 2016-2017-es idényben Orjiék majdnem száz (95) gólt lőttek, ebben a bajnokságban a zöld-fehérek „csak” 69 gólt lőttek az ellenfél hálójába. Egy éve a tavasszal már kevesebbet játszó Ebere Orji számított a házi gólkirálynak, 27 góllal, most Bulatovics – 16-tal.

Árnyalja persze a képet, hogy miközben az MTK kapcsán sokat emlegetjük a sérüléshullámot, és az ETO esetében is magyarázza a „csak” negyedik helyet a minőségi játékosok távozása, sérülése, azt sem felejthetjük el, ez ügyben a Ferencvárosnak is megvolt a maga keresztje. Ha csak a bajnoki döntő hónapját nézzük, az, hogy a Kocsán-Szabó-Diószegi hármas nem volt száz százalékos állapotban (Diószegi Fanni nem is tudott játszani), túl nagy puttonyt rakott a csapatra.

Mégis azt gondoljuk, a Jet-Sol Liga 2017-2018-as szezonjának aranyérmét nem a játékosok tudása, sokkal inkább – mentális és fizikai – állapota miatt veszítette el a Ferencváros.

Azt, hogy egy klubon, szakágon belül vannak-e belső viták, konfliktusok, nem tisztünk vizsgálni. Még akkor sem, ha a női labdarúgás kicsi, zárt közösséget alkot, kevés dolog marad titokban. Ugyanakkor a számok azt mutatják, a 2017-es és a 2018-as bajnoki döntő(k) öt mérkőzése közül a Ferencváros mindössze egy alkalommal tudta csak legyőzni az MTK-t – miközben a bajnoki szakaszban játszott nyolc meccs mérlege jobb, mint 60 százalékos. (Ha nem a pontokat, hanem a gólokat nézzük, a Ferencváros öt meccsen egy akciógólt szerzett, azt is egy kapitális hibát kihasználva.)

Eljátszottunk a gondolattal, és „párba állítottuk” a Ferencváros, és az MTK legerősebb tizenegy-tizenegy játékosát. A „mérkőzést” a zöld-fehérek nyerték, úgy, hogy a jobbhátvéd posztot, valamint a Fenyvesi-Csányi párost döntetlenre hoztuk. A kapuban és a védelemben jobb ugyan a bajnokcsapat, de a támadók – közöttük Allegra Poljak, Kocsán Petra és Szladja Bulatovics – végül 7-4-es ferencvárosi győzelmet jelentenek.

Mindez természetesen csak játék, méghozzá szubjektív játék. De, azt talán mutatja, hogy az MTK Hungáriának milyen lényeges többletet kellett hoznia a döntőre ahhoz, hogy végül úgy nyerjen, hogy senki sem kérdőjelezi meg, a háromszor 90 perc alatt ellenfele fölé nőtt.

Ez a többlet a „nincs vesztenivalónkkal” megtámogatott csapategység lett, amelyre ráépült a meccseket eldönteni képes egyéni képesség, sőt virtuozitás, az „itt és most” képessége, amelyben Csányi Diána hőssé vált, Szőcs Réka, aki megítélésünk szerint a 2017-2018-as bajnoki év legjobb játékosa volt, pedig feltette saját teljesítményére a koronát.

Hogy az MTK Hungáriának mennyi esélye lett volna a bajnoki döntőben egy top formában levő Ferencváros ellen?

Annak idején, egy híres edző, amikor azt tudakolták tőle csapata sokadik győzelme után, de vajon ezt, vagy azt az ellenfelet megverné-e, azt felelte:

„Én csak azt tudom megverni, aki ott áll szemben velem a pályán…”

A bajnok MTK Hungária FC kerete: Szőcs Réka (14 mérkőzésen játszott), Varga Luca (9) – kapusok. Anda Letícia (1), Lauren Berman (7), Czellér Dorottya (6), Csányi Diána (22), Csolti Réka (3), Demeter Réka (16), Dorner Dóra (1), Farádi-Szabó Edina (18), Hummel-Schmuczer Angéla (4), Kós Petra (11), Mátyás Noémi (12), Méry Rita (9), Nagy Alexandra (7), Nagy Ágnes (1), Nagy Lilla (23), Oláh Adrienn (11), Palkovics Nóra (3), Papp Adél (4), Papp Dóra (15), Pinczi Anita (23), Stefán Bernadett (1), Szabó Dorottya (14), Szabó Zsuzsanna (12), Tóth Barbara (14), Turányi Lilla (23), Ujvári Izabella (6), Vasas Lea (17), Vígh Klaudia (1) – mezőnyjátékosok. Edző: Szabados György.

Rólunk Denes Andras

avatar
Sokan kérdezik, miért nem szeretik, miért nem támogatják többen, jobban, a női labdarúgást? A mi válaszunk erre az, azért, mert még nem voltak olyan szerencsések, hogy megismerhették… Aki pedig szeretne olyan szerencsés lenni, az aligha találhat jobb partnert, mint a NŐIFUTBALL.COM

Ezt már olvastad?

Felborult a papírforma az U17 vb-n, Uruguayban

Szinte minden mérkőzésen meglepetés született a FIFA Női U17-es világbajnokság négy negyeddöntőjében – a szinte ...

1 Komment

  1. avatar

    A cikk természetesen informatív, a szokott magas színvonalú. Az MTK-sok sérüléssorozatát említve felrémlik, hogy egyik támogatójuk éppen egy sportrehabilitációval foglalkozó vállalkozás (vagy csak volt?). Bár már szóvá tettem, még mindig nem találom a módját az oldal nagyításának. És csak a komment elküldése után derül ki, hogy vajon az időbélyegző megjavult-e. Sok sikert kívánok a következő szezonban is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.