BIGtheme.net http://bigtheme.net/ecommerce/opencart OpenCart Templates
Gyorshírként
Kezdőlap / Hírek a nemzetközi női labdarúgásból / Egy év múlva, Budapesten találkozunk

Egy év múlva, Budapesten találkozunk

Az UEFA tavaly nyáron döntött arról, hogy az UEFA Női Bajnokok Ligája 2019-es döntőjét Budapesten rendezi meg. Azóta – még intenzívebben – figyeltem, hogy a mi női labdarúgásunkhoz sok mindenben hasonló szakággal rendelkező Ukrajna hogyan oldja meg a feladatát, mi az, amit érdemes nekünk is ellesni – illetve, ha van ilyen, mi az, ami a „szomszédnak” nem jutott eszébe, vagy mi az, ami zsákutcának bizonyult.

Rögtön az elején, le kell azt is szögezni: nem a mérkőzés rendezésére (vagy, ha úgy tetszik, szorosan vett lebonyolítására) fókuszáltam, az egy „másik szakma”, az UEFA szakemberei és az MLSZ Eseményszervezési osztályának projektje. Engem az izgatott, mit lehet „kivenni” az UEFA Női Bajnokok Ligája döntőjéből, milyen hozadéka lehet egy ilyen mérkőzésnek, a magyar női labdarúgás számára.

Alkalmasint, a fenti megközelítésből következik annak definiálása is, kiket, milyen célcsoportot helyezzünk fókuszba, kit akarunk a döntő kapcsán, arra támaszkodva kiszolgálni, „megfogni”, meggyőzni.

Tekintettel arra, amit fentebb már leírtam, leszögezhetjük: azok a külföldi – nagyobb részben a döntő két csapatához, kisebb részben magához az eseményhez kötődő – szurkolók, akik Budapestre utaznak a meccset megnézni, nem érdekelnek bennünket. Finomabban fogalmazva, a magyar női futball szempontjaira figyelve, nem jelentenek célcsoportot számunkra. Ettől még cél, hogy jól érezzék magukat Budapesten, komfortos, színvonalas kiszolgálást kapjanak, jó hírünket vigyék a világba (de, legalább Európába), ám ez nem a hazai női futball feladata. Az prognosztizálható, hogy ezekkel a szurkolókkal a későbbiekben nem lesz kapcsolatunk, nem lesznek semmilyen hatással a magyar női labdarúgásra.

De, tényleg, nagyjából milyen tömegről, mennyi szurkolóról beszélünk?

A szurkolók csoportokba sorolása fontos, érdemes itt időzni is kicsit, még, ha elsőre úgy is tűnik, messziről indulunk. A két nagy futballszövetség, a FIFA és az UEFA által szervezett rendezvényekre, korábban azok a szurkolók utaztak, akiknek jegye volt, akik a helyszínen, a stadionokban nézték meg az eseményeket. A legutóbbi negyedszázadban hosszabbak lettek a tornák, nagyobb igény jelentkezett a meccseken kívüli idő eltöltésének szervezésére épp úgy, mint a stadionba be nem jutó szurkolók kiszolgálására, számukra közös élmény nyújtására. Ennek kulcsszava a Fanzone, azaz a szurkolói zóna.

Kijevben is volt Fanzone, az ukrán főváros lehető legközpontibb helyén, a Majdanról a „főutcába”, a Hrescsatikba benyúló nagy területen. Többször jártam arra, mindig tömeg volt, köszönhetően annak (is), hogy vonzó, érdekes programokat kínált az UEFA – helyenként egyébként csillagászati árakkal. (Fontos pontosítani: a szolgáltatásokért nem kell fizetni, a magas árak a döntő merchandising termékeire értendőek. Már majdnem elcsábultam, és vettem két – egyébként adidas – szürke női pólót a kijevi döntő, valamint a két csapat logójával, de a darabonkénti 12 000 forintos ár elriasztott. Bocs lányok…)

A szurkolói zóna látogatóinak többsége ukrán volt, németet, de különösen franciát alig láttam, azután péntektől persze megjöttek az angolok – ekkor viszont spanyolból volt jóval kevesebb. A zónában is mérlegre kellett tennie az UEFA-nak azt a kérdést, milyen arányt mutasson a férfi- és a női döntő promóciója – a választ még mindig nehézzé teszi, hogy a női futball erős pozitív diszkriminációra szorul, a piaci alapú megközelítés közel lenne a 90-10 százalékhoz, vagy még közelebb lehetne a száz százalékhoz…

Szerencsére, vagy pechünkre, nekünk magyaroknak jövőre „nem lesz ilyen gondunk”, az UEFA visszatért a korábbi gyakorlathoz, szétválasztotta a női és a férfi döntőt. Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség szlovén elnöke Kijevben nyilatkozta, hogy nincs már szükség a közös rendezésre, a női döntő elég erős ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, önálló entitást jelentsen – de, ezzel azért, miközben van olyan nézete, amellyel egyetértenék, sokáig tudnék vitatkozni is.

Az tény, hogy Kijev meg tudta tölteni az Olympique Lyonnais – VfL Wolfsburg mérkőzésre a Lobanovszkij Stadiont. A létesítmény befogadó képessége 16 500 fő, hivatalosan majdnem 15 000 nézőt léptettek be, ez rendjén van. Ám, itt is fontos kiemelni: becslésem szerint – nyilván, a közeljövőben a majdani magyar szervezőknek pontos számai lesznek erről – 1500-2000 külföldi szurkolónál nem volt több a stadionban: Magyarországon is nagyjából ekkora létszámú „hazai” szurkolótábort, 13-14 000 nézőt kell a Groupama Arénába csábítani.

Kanyarodjunk vissza a „kályhához”, ahhoz a kiindulóponthoz, hogy kiket, milyen célcsoportot helyezzünk fókuszba, kit akarunk a döntő kapcsán, arra támaszkodva kiszolgálni, „megfogni”, meggyőzni?

A Kijevben látottak megerősítettek abban, hogy – megismételve: a külföldi szurkolókat a mi szempontjainkra koncentrálva figyelmen kívül hagyhatjuk – két fontos célcsoportot kell megcélozni. Az egyik, az a nagyjából 20-25 000 fősre tehető közösség, amely (az érdeklődő családtagokat, szurkolókat is ide számítva) a magyar női labdarúgás nagy családját alkotja.

Ezzel a célcsoporttal kapcsolatban kettős célt érdemes megfogalmazni: egyrészt, a (női) labdarúgással már valamiféle kapcsolatban állók lojalitásának, kötődésének erősítését, másrészt ennek a körnek a növelését, bővítését. Az ukrán, pontosabban az ukrajnai döntővel kapcsolatos példa azt mutatja, itt nem egynapos, de nem is egy-két napos, sokkal inkább az egész bajnoki évet átfogó program sorozatról van szó. Az ukránok ebben nagyon erősek voltak, számos jó példát mutattak. Ennek az írásnak, beszámolónak a keretei szűkek a részletesebb taglaláshoz, de példaként talán érdemes említeni, hogy számos eseményt gründoltak szerte az országban a Bajnokok Ligája örvén, mellette akciókat, jegyeket kínáló promóciókat szerveztek, nagyon jó ötletekkel. Ija Andruscsak a talán legismertebb (egyébként Szentpéterváron született) ukrán női futballista lett a döntő arca, nagykövete, talán nem is független ettől, hogy télen hazaigazolt Oroszországból Harkivbe, a Zsilsztroj-1-be.

A másik célcsoportot – szerintem – olyanok jelentik, akiket talán nem is akarunk mindenáron a döntőre, a Groupama Arénába csábítani. Ennek a „csoportnak” a létszáma akár százezres is lehet, az ő esetükben, az „üvegplafont” szeretnénk áttörni. Azt az üvegplafont, amelyet például a Jet-Sol Liga bajnoki döntőjének százezres nézettségével egy picit talán sikerült megrepeszteni. Ők a futballszurkolók, akiket szeretnénk „meggyőzni” arról, hogy a női futball is futball – szerte Európában azt láttam, hogy erre a nagy események, tornák, kiemelt meccsek a legalkalmasabbak.

A fentieket újfent végiggondolva, alkalmasint nem meglepetés, ha azt állítom: nekünk, a magyar női futball számára – a promóción, a Kijevben egyébként nagyon olcsó, nagyjából 1100 forintos jegyek értékesítésén túl – maga a meccs, az, ami a Groupama Arénában történik a kevésbé fontos, és sokkal több energiát érdemes szánnunk a „körítésre”.

Ez utóbbi kapcsán arról, hogy ez tulajdonképpen az egész éven átívelő program, esett már szó, nézzük most azt, mit kínált Kijev a szurkolóknak.

Visszautalva arra, hogy két célcsoportot látok a női futball kapcsán, ezúttal is szét kell választanunk ezt a két társaságot.

A női futball közösségéből, a futballt szerető nőkből verbuválódott, nagy létszámú közösség „kedvéért”, kiemelten fontosnak tartanám, hogy Budapesten is működjön szurkolói zóna – még azon „eretnek” gondolatot is felvetve, hogy esetleg több helyszínen is. A kijevi szurkolói zóna alkalmas volt futballal kapcsolatos ügyességi játékok kipróbálására, vagy éppen az ügyesség, a már meglévő tudás bemutatására épp úgy, mint az e-sportok kedvelőinek női focis kötődését kialakítandó, az UEFA „saját” üzeneteinek (Equal game, Fair Play, tolerancia, egyebek) eljuttatására, vagy a női futball (akár magyar!) sztárjainak, hőseinek bemutatására, példaképeket kínálva, a lojalitást erősítve. Mind-mind egyenként is nagyon fontos!

(Rengeteg fotót csináltam Kijevben, ezeken látszik az is, hogy a szurkolói zóna koncentrált megjelenési lehetőséget biztosított az UEFA szponzorai – elsősorban a Mastercard, a Heineken, a PlayStation, az UniCredit, a Pepsi, a Nissan – számára is. Ennek kapcsán érdekes, hogy alkalmasint a közelmúlt történelmi-politikai viharai miatt az egyik „legfőbb” támogató, a Gazprom a városban sehol nem jelent meg, és a stadionban is csak táblareklámon, rövid ideig látszott. A XXI. század sportjában a támogatók megjelenítése kulcsfontosságú. Mégis, talán érthető, ezzel nem érdemes most külön, részletesebben is foglalkoznunk.)

A szurkolói zóna fontosságát – szerintem – aláhúzza az is, hogy jó volna, ha magára a mérkőzésre a hétköznapi, késő délutáni, koraesti kezdési időpont ellenére, az ország minden részéből jönnének játékosok, szurkolók. Az ő számukra is nagyon vonzó lenne, ha a meccsélményt fokozni lehetne a szurkolói zóna által kínált még közvetlenebb, vagy más jellegű élménnyel.

Szeretném ideszúrni azt a gondolatot is, elsősorban a szurkolói zóna, de tulajdonképpen az egész esemény kapcsán, ennek a célcsoportnak nagyon fontos részének tartom a kisfiúkat. Azokat, a már focista, vagy a focit szerető srácokat, akiket szeretnénk, ha úgy nőnének fel, hogy ismerik és elismerik a női futballt is.

Ugorjunk a másik célcsoporthoz, a labdarúgást kedvelő, ám a női futballt nem ismerő, az iránt mondjuk finoman, közömbös férfiakhoz. Azt gondolom, őket nem, de legalábbis csak részben kell a szurkolói zóna felé csábítanunk. Esetükben fontosabbak a kapcsolódó események, programok – ezekre is sok példát mutatott Kijev.

Fontosnak tartom kiemelni, az „üvegplafonos” célcsoportban – ugyanúgy, mint a szurkolói zónásban – érdemes két külön társaságot definiálni. Az egyiket, természetesen a nagyobb létszámút a „sima” szurkolók jelentik, akiknek azt kell bemutatnunk a döntő előtt és alatt, ami számunkra triviális: ez „igazi” futball, „komoly” játék, ugyanolyan sztárokkal, nagyszerű sportemberekkel, mint bármely más sportág, szakág. A másik csoport kisebb létszámú, de „súlyában” akár nagyobb is lehet a másiknál: ez a döntéshozók csoportja, (férfi) klubok vezetői, cégvezetőké, újságíróké, egyéb véleményvezéreké. Az ő esetükben is kiemelkedően fontosak a döntőt kísérő rendezvények, programok.

Onnan indultam, hogy az UEFA szétválasztotta a női és a férfi bajnokok tornájának helyszínét, 2019-ben Budapesten, 2020-ban Bécsben, majd a későbbiekben a még ki nem jelölt helyszínen már „csak” női döntő lesz. Ahogy említettem, Ceferin szerint ez abszolút pozitív a női futball számára, mert az van már elég erős, hogy – amint a szlovén elnök fogalmazott – saját jogán is nagy eseményt rendezhessen. Maga a meccs esetén, ez igaz. A „körítés” kapcsán az ellenkezőjét gondolom.

Ha valaki az elmúlt napokban bejárta Kijevet, láthatta, a Bajnokok Ligája döntője „belakta” a várost. A férfi döntő. A Real Madrid, valamint a Liverpool.

Az egyik este például elmentem egy divatbemutatóra (!) amelyet azzal hirdettek a szervezők a meghívóban, hogy a tervezőket a „Bajnokok Ligája döntőseinek színei ihlették”. A lányok azután a – szörnyű – ruhák bemutatása előtt, fel is vonultak a Real Madrid és a Liverpool FC címerével – még véletlenül sem utalva a VfL Wolfsburgra, vagy az OL-re, pedig a színek is nagyjából hasonlóak, miután az ukrán tervező úgy gondolta, a Pool címeréből az amúgy nem különösebben domináns zöldet is használnia kell, a Madrid esetében pedig hezitált a lila és a kék között.

Egy szó, mint száz a „kívülállók” érdeklődést nem könnyű, vagy nem lesz könnyű felkelteni a női döntővel, bár természetesen a dolog érzelmi része mellett, jövőre is jól jönne, ha a Kijevben látott két csapat, magyar lányokkal a fedélzetén vívná a 2019-es döntőt is.

Rólunk Denes Andras

avatar
Sokan kérdezik, miért nem szeretik, miért nem támogatják többen, jobban, a női labdarúgást? A mi válaszunk erre az, azért, mert még nem voltak olyan szerencsések, hogy megismerhették… Aki pedig szeretne olyan szerencsés lenni, az aligha találhat jobb partnert, mint a NŐIFUTBALL.COM

Ezt már olvastad?

Jet-Sol Liga: változik a lebonyolítási rend, a pénzdíj, a tv-magazin

Most, hogy már órákban számolhatjuk a Jet-Sol Liga 2018-2019-es szezonjának rajtjáig hátralevő időt, érdemes talán ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.