Női futball
Kapcsolódó cikkek
Talán még soha nem fordult elő a noifutball.com lassan tíz éves történetében, hogy kifejezetten magamat, a saját örömömet – mit szépítsük, büszkeségemet válasszam egy írás témájául.
Most – valóban ritka kivételként – ez következik, ha esetleg bárkit is irritál, attól elnézést kérek, akik pedig megértéssel fogadják, hogy igazából csak az örömömet szeretném megosztani, azoknak köszönöm.
A „maiak”, a gyerekeim korosztálya, de talán a kicsit idősebbek sem nagyon értik, ha a mi generációnk arról beszél, más világban nőttünk fel. Sok vetülete van ennek, a hátrányok mellett talán előnyökkel is, én most elsősorban arra a szegmensre szeretnék hivatkozni, mennyire zárt volt a mi világunk a hetvenes, nyolcvanas években, itt Európa közepén, a kontinens egyik legszebb fővárosában.
Mondom, a gyerekeim korosztálya nehezen érti, és ha érti, akkor sem érzi azt a világot, amelyben különleges engedély kellett a határok átlépéséhez, a televízió bármely gombját csavargathattuk a három közül, akkor sem jött be rajta a „csehkettőn” kívül külföldi adó, az internet még csak kósza ötlet sem volt és külföldi újságokat is csak ritkán, a Petőfi Sándor utca, a Lövölde tér, vagy a „Marx téri” Nyugati aluljáró kioszkjában lehetett vásárolni.
Nekünk, a futball világa iránt érdeklődő tinédzsereknek, valóságos Bibliának számított a France Football, Európa legtekintélyesebb szaklapja, amelynek képei, cikkei, de még hirdetései is az ablakot, rápillantási lehetőséget kínáltak egy boldogabb világra. A France Football jóval több volt, mint egy újság, több, mint a német Kicker, az olasz Guerin Sportivo, az angol World Soccer – több, mint Európa bármely magazinja.
A France Football mértékadó volt, igazodási pont, köszönhetően annak, hogy a lapot vezető Gabriel Hanot-nak köszönhetjük az Aranylabda-szavazást, sőt tulajdonképpen a ma Bajnokok Ligájaként futó sorozat elődjének ötletét is.
Az Aranylabda – a világ számos nyelve, a tisztelet jeléül az eredeti francia elnevezést, a „Ballon d'Or-t” használja a díjat emlegetve – 1956-ban született, és ha a kétezres évek második évtizedének elején a FIFA egy rövid időre maga alá is gyűrte az alapítót, immár újra önálló a lap ankétja.
2018-ban újabb fontos mérföldkőhöz ért az Aranylabda, ebben az esztendőben először tünteti majd ki a lap a legjobb női labdarúgót is. Büszkeségem, örömöm oka éppen ez: kaptam egy emailt Rémy Lacombe-tól, a lap főszerkesztőjétől, amelyben felkért: Magyarország – és a noifutball.com – képviseletében, legyek a zsűri tagja, szavazzak, segítsek megválasztani a 2018-as év legjobb női labdarúgóját.
A menetrend szerint, a France Football hétfőn hozzá nyilvánosságra azt, a férfiak esetében 30, a női játékosok esetében pedig 15 nevet tartalmazó listát, amelyről majd meg kell jelölni az öt legjobbnak ítéltet. A zsűritől a legtöbb pontot kapó jelölt kapja majd, az első női Aranylabdát.
Nem tudom miért érzem úgy, mintha nekem máris lenne egy…
