BIGtheme.net http://bigtheme.net/ecommerce/opencart OpenCart Templates
Gyorshírként

Auf Wiedersehen

A franciaországi női labdarúgó-világbajnokság utolsó, szombat koraesti negyeddöntője előtt a fogadóirodák szinte kivétel nélkül a csoportmeccseket roppant magabiztosan abszolváló Frauen Nationalelfet tartották esélyesebbnek, ennek ellenére a fegyelmezetten, okosan, koncentráltan játszó svéd válogatott győzött és jutott be az elődöntőbe.

Óriási meglepetés? Vagy, legalább meglepetés?

Szerintem nem, és próbálom is „megmagyarázni”, hogy miért.

Június első napjaiban, a torna rajtja előtt írtam egy beharangozót, itt, a noifutball.com-on. Amellett, hogy kiegyensúlyozott világbajnokságot prognosztizáltam, amelyen „akár tizenkét-tizenhárom csapat is esélyes a negyeddöntőre”, ezt írtam a németekről: „Bár Marozsán Dzseni és a mi, Bundesliga-játékosaink miatt rengeteg szurkolójuk van és lesz itthon, azt gondolom a négybe jutás a maximum a Nationalelf számára. Vagy még az sem…”

A magyarázat viszonylag kézenfekvő: én úgy látom, komoly válságban van a német női futball, persze, mindezt a maga szintjéhez, a maga standardjaihoz kell viszonyítani. Azaz, a németek még mindig ott vannak a legeslegjobbak között – de már „csak” ennyi.

Ha az okokat keressük, két dolog azonnal szembeötlik. Az egyik, az összehasonlítás az egy évtizeddel korábbi, német férfi futballal: a DFB-nek a férfiak között is szembesülnie kellett azzal, hogy a korábban a legszűkebb elitbe tartozó futballja mellett elszaladt a világ. A felismerést alapos átszervezés, az utánpótlás teljes reformja követte, aminek a „terméke” azután a 2014-ben, Brazíliában megnyert világbajnoki cím lett. (Apró mellékvágány, de párhuzam a német férfi és női futball között a válogatott csapatban a nem németországi születésű, illetve másodgenerációs sztárok hatása: a lányok között ilyen volt Fatmire Bajramaj-Alushi, Célia Šašić-Okoyino da Mbabi és persze Marozsán Dzsenifer, vagy a jelenlegi csapatból Sara Doorsoun-Khajeh is.)

A másik ok a modern sportokban, elsősorban a látványsportokban sok mindent determináló pénz: a legfontosabb vetélytársak többet invesztálnak, és ennek a pályán is látszik az eredménye. A női futballban példaként hozhatjuk erre az UEFA Női Bajnokok Ligáját, amely évtizede, vagy akár fél évtizede még a német klubok játszótere volt. Ma, nem is az Olympique Lyonnais-vel kell példálózni, az talán valóban más kávéház, de jönnek az angolok, a spanyolok, a PSG, miközben a németek közül (függetlenül attól, hogy a Bayern München idén elődöntős volt) kizárólag a VfL Wolfsburgnak van arra esélye, hogy lépést tartson velük. (Megint egy mellékszál: érdemes hallgatni, olvasni a vb alatt is ránk ömlő átigazolási híreket, és figyelni, milyen lesz az időszak végén a német futball szaldója…)

De, térjünk vissza a válogatotthoz. Ahhoz a Frauen Nationalelfhez, amely az évszázad (évezred…) elején kétszer (2003, 2007) világbajnok lett, illetve 1995 és 2013 között sorozatban hatszor nyert Európa-bajnoki aranyérmet.

Érdemes megnézni a kétezer-tízes évek hét nagy női tornáját, hogyan szerepelt, mennyire volt domináns rajta Németország. Kettőt rögtön ki kell emelni, a 2013-as Európa-bajnokságot és a 2016-os, riói olimpiát, ahol aranyérmet nyertek Marozsánék. Előbbire talán igaz, hogy Európa még nem „robbantott” a fejlesztési programokkal, a németeken kívül a korábbi negyedszázad európai nagyágyúi, a skandinávok (Svédország, Norvégia, Dánia) jutottak az elődöntőbe – az olimpiai győzelem a kakukktojás, igaz, a vártnál gyengébb amerikai csapattal és Japán nélkül.

Ha a többi tornát nézzük, 2011-ben, a hazai rendezésű vb-n a mesterhármas helyett negyeddöntős kiesés, ebből következően a 2012-es, londoni olimpián nem volt ott a német csapat, a 2015-es vb-n a negyedik hely ebben az évtizedben már siker, a 2017-es Eb-n Dánia a negyeddöntőben verte meg a németeket, most pedig a svédek elleni kiesés, szintén a nyolcban.

A legendás Silvia Neid, akiről tényleg csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni, a 2013-as és 2016-os aranyéremmel még elérte, hogy pályafutásának görbéje a végén ne konyuljon lefelé, de az utódjának, Steffi Jonesnak, majd a beugró Horst Hrubeschnek egyáltalán nem volt könnyű dolga.

Ha megnézzük, a 2013-as, Európa-bajnok válogatott névsorát, az akkori csapat szinte minden poszton jobb, mint a mostani. Marozsán Dzsenifer, Leonie Maier és a 33 éves Lena Goessling mindkét gárdának tagja, (Schult, Leupolz, Huth és Däbritz is kerettag volt, de aligha alapember) ám, ha a többieket nézzük, olyan futballista, mint Nadine Angerer, Nadine Kessler, Célia Sasic, Fatmire Bajramaj, Saskia Bartusiak, Anja Mittag, vagy Simone Laudehr nincs a német válogatottban – és ez hét, Maróval együtt nyolc játékos.

Azaz, akár azt is mondhatjuk, ezen a vb-n egyszerűen gyenge (persze, mihez képest…) volt a német válogatott. Mondhatjuk úgy is, nincs elég jó játékosa…

Martina Voss-Tecklenburg, aki tavaly nem vitásan a legalkalmasabb jelölt volt a parancsnoki hídra, ebből a szempontból talán még kényszerhelyzetben is volt. Számára az egyetlen utat az kínálta, ha új csapatot kezd építeni, néhány kipróbált embere köré: Marozsán és Maier 27, Schult és Popp 28, Däbritz és Magull 24 éves, ők adhatnak gerincet – de Dzsenin kívül kit számolhatunk még közülük, mondjuk Európa 20 legjobb játékosa közé?

A világbajnoki keret „új” játékosai közül Marina Hegering 28 éves/8-szoros válogatott, Sara Doorsoun-Khajeh 28/30, Carolin Simon 27/20, Linda Dallmann 25/23, Svenja Huth 28/49, Laura Benkarth 26/8, Johanna Elsig 26/12, Turid Knaak 28/8, de Verena Faisst-Schweers 30/48 sem számított soha alapembernek. Annyira azért nem fiatalok, hogy ők legyenek a hosszabb távú jövő. Mellettük persze vannak valóban fiatalok, Lena Oberdorf 17/7,  Lea Schüller 21/17, Giulia Gwinn 19/13, Klara Bühl 18/5 és a vb-keretből végül kimaradó Lena Lattwein 19/4 – talán ők azok, akikre valóban építhet majd a német futball, ha lesz elég türelem.

Tovább árnyalja a képet, hogy a németek a legfiatalabbak korosztályos versenyein még mindig kiemelkedően szerepelnek. Az U17-es Eb legutóbbi nyolc kiírásából ötöt megnyertek (az ideit is), de az U19-esek között viszont 2008 óta csak egyszer nyertek (2011-ben) és döntőbe is csak egyszer jutottak ezen kívül – éppen tavaly, azaz a legutóbbi, befejezett kiírásban. („Beesett” azért egy U20-as világbajnoki cím is, 2014-ben, Däbritz és Magull korosztályával – rajtuk kívül viszont abból a csapatból talán csak Pauline Bremer tudott feljebb lépni. Bremer játszott Lyonban, most a ManCity középpályása, aki sajnos rengeteget sérült, a vb-keretbe se tudott bekerülni.)

Magyar médiumba írt cikkben nem kerülhető meg Marozsán Dzsenifer helyzete, vb-, elsősorban tegnapi szereplése sem. Ahogy fentebb is írtam, szerintem pillanatnyilag ő a német női futball egyetlen világklasszisa. Ennek megfelelő a helye, a szerepe és ez determinálta szombati pályára lépését is. Ugyanúgy, mint Puskás Ferencét az 1954-es világbajnoki döntőben. Dzseni messze nem volt százszázalékos állapotban, talán még a 75 százalék is túlzás volna. De ennek a német válogatottnak tegnap ő volt az egyetlen esélye – nem véletlenül lett övé az összes rögzített játékhelyzet, még így is, hogy szemmel láthatóan fájt a lába.

Miután kivételes helyzetben van a csapaton belül is, azt is nyugodtan rögzíthetjük: a negyeddöntős kiesésnek is ő a legnagyobb vesztese. A tavalyi betegsége, a tüdőembólia után, szinte biztos, hogy idén is elúsznak az egyéni címek, a vb-aranylabda, a FIFA ankétja és a France Football aranylabdája.

Kár, mert a német futball válsága ellenére, Dzsenifer továbbra is a világ női futballjának egyik legfényesebb csillaga.

Rólunk Denes Andras

avatar
Sokan kérdezik, miért nem szeretik, miért nem támogatják többen, jobban, a női labdarúgást? A mi válaszunk erre az, azért, mert még nem voltak olyan szerencsések, hogy megismerhették… Aki pedig szeretne olyan szerencsés lenni, az aligha találhat jobb partnert, mint a NŐIFUTBALL.COM

Ezt már olvastad?

NB II: Jól sikerült az éllovasok hétvégéje

A női NB II Keleti csoportjának 9. fordulójában a tabella első felében tanyázó csapatok megszilárdították ...

2 hozzászólás

  1. avatar
    Várkonyi Miklós

    Megfelelő szerelésben játszott a német válogatott: monokróm volt sé szürke. Megfelelő helyen végeztek.

    • avatar
      Denes Andras

      Az a fiúk meze. A lányokén piros-sárga-fekete a dísz, de "így egyben" valóban szürke.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.