Női futball
Kapcsolódó cikkek
Pénteken osztottam meg azt a Bárándon készült fotógalériát, amely a Mosdóczi Evelin szülőfalujába látogató Ferencvárosról készült. Aki próbált kicsit a képek mögé nézni, örömmel láthatta a helyi közösség mennyire büszke arra a tagjára, aki kislányként indult útnak, és akire immár felnőtt „hírességként” lehetnek büszkék.
Jó hetet futunk, ma hasonlóról adhatok hírt – ezúttal a történelmi Magyarországról, Erdélyből, egy Marosvásárhely melletti kis faluból.
A Vásárhelytől alig több mint tíz kilométernyire, a Székely-Mezőség szívében fekvő Mezőpanit (a településhez tartozik a korábban önálló Csittszentiván is) köszöntötte azon polgárait, akik „a falu, a közösség jó hírét vitték a nagyvilágba”. Azaz: a Székely-Mezőségtől távol kerülve is úgy élnek, dolgoznak, sportolnak, tanulnak, hogy az otthoniak joggal büszkék rájuk.
Mi is azok lehetünk, mert a helyi közösség vezetői által elismert, kitüntetett és jutalmazott büszkeségek között ott van Sárosi Csilla, az ETO FC Győr labdarúgója is.
A méltató beszéd kiemelte, Csilla profi játékosként áll helyt hétről hétre az anyaországban, méghozzá úgy, hogy a televíziós közvetítéseknek köszönhetően, immár az otthoniak is láthatják őt és csapatát, hétről-hétre. Az sem maradt ki a méltatásból, hogy Csittszentiván büszkesége az aktív játék mellett a jövőre is készül, tanul, képezi magát, és tavasszal megszerezte első edzői sikerét is: bajnok lett az ETO FC Győr U14-es lányainak trénereként.
Az, hogy szívből gratulálunk Csillának, szinte természetes. De, talán érdemes kicsit távolabbra nézni, és – Evelin, illetve Csilla példáján – annak örülni, már a női labdarúgás is van annyira „komoly” ügy, hogy a helyi közösségek számon tartsák, büszkén tekintsenek sikeres művelőire.
Egyre erősebben ütögetik a lányok az üvegplafont.
